Itt
éldegélt és
mértékkel iddogált
Pintér Lajos, a költő,
idejét nemcsak
léhán töltő,
hanem ki dolgos,
bár csöndes szemlélődő.
Majd múlik
egy-két emberöltő,
s nem említi őt a
hálátlan utókor:
elfogy az aszú-bor, óbor,
s mindenkor kiforr az új bor.
Nézd csak, nézd, gazda,
boros-üvegem üres immár.
Isten nevében:
töltsd meg újból!