KERÉK IMRE 

Bartók

A tiszta forrást
eldugaszolta valaki. –
Poshadó-langyos-vizű pocsolyák,
amerre lát a szem.

Csillapítatlan
szomjunkat oltani,
zenéd bércipatakjai
gyökeret,
ágat,
köveket sodorva,
zúduljanak át rajtunk! Barbár
démonainkkal dacolni,
áraszd belénk
varázserőd, Könyörtelen! 

Régi táncdal 

A 65 éves Szepesi Attilának 

Szupra agnő, szökj fel kabla,
szólít fürge koboz hangja,
he, hea, hó!
Dudacsöcsű Dunci Sára,
ugorj, hopsza, frissen járd ma,
he, hea, hó!

Szűzi jérce, Szende Borcsa,
lángod aki kész, hogy oltsa,
he, hea, hó!
fölrebbenve sebbel-lobbal
perdülj-fordulj kappanoddal,
he, hea, hó!

Talpas Marcsa, kanca-módra,
rázd a tomporod nyihogva,
he, hea, hó!
jut neked is büszke csődör,
orralika vágytól gőzöl,
he, hea, hó!

Sarki Panni, pohos férjed
bősz kurafira cseréljed,
he, hea, hó!
ha megcsalod, az ő kára,
kössön gombot a farkára,
he, hea, hó!