Senkit
se lekörözni.
Mindenki legelöl van.
Sportosan fut az egyik,
a másik lélekszakadva.
Bárkit is ócsárolni?
Helyezgetni ide-oda
a ranglétrán? Rang;
magyar ez a szó?
Létra? Mennybe tart
vagy le a Pincébe.
Lesni, melyik a jobb,
ügyesebb, s ez vagy az
perdül a pénzszagra,
közben száradozik,
életművébe belétúr,
kimetszi belőle az
alvó témát, költögeti,
átírja, szab rajta,
ízesíti, belekóstol;
savanykás a lelet.
Elnyúlik, visszafeküdne.
Kétfelé meredeznek
a bütykös képzavarok.
Mindenki mindent lát.
Csak megszédül tőle,
s behúnyja szemét. Ez
a legrosszabb vakság.
*
E megvasalt hajóládát
elég gondosan kipakoltam.
Ha rajtam múlna, boltos
födelét becsuknám
csöndesen. De valami
megakasztja.
Mintha bedagadt volna.
Csak nem a hajnali
nedvesség, mely a fakaput
tokjába szorítja?
Rántani kellene, s nyílna.
A láda meg csukódni nem
akar.
Jusson eszedbe: ne erővel.
Vasait néha még érinteni
is sok. Jusson eszedbe…
És nincs meg a kulcs sem.
Egy apró, bonyolult zárat
látok rajta: sugárra forog.
Tollam van (akár a gyutacs).
Ütőszeg-sugara nem enyém.
*
Azért rejtőzik, hogy
megtörténhessék.
De ami itt táncol
az orrod előtt,
végbe megy ugyan,
de nem történik
meg.
Árnyékot keres a
valóság, amikor
villog a föl-
cicomázott semmi.
*
Ez, mint akit minden
egyéb untat,
negéddel írja körül
legfrissebb nyomorunkat.