a kertben az ásó. szétpergetett hant. göröngy gurul, hasadó giliszta. a pikszisbe teszed. négyet, ötöt, hetet. fogyó szelíddel kérleled. szelvényes testvéreidet. ki tudja, merre harapja. magát, ihlet az ihletet. gyűlnek. innen és onnan. biztosból hű bizonytalanba. ahogy a horog, visszahajtja nyakát. beléjük fúr. Fém a szelvényt, tűzi keresztül. a kapcson csillocsog a fény. villanás ezüstje pereg. 

lábad. addig, ameddig, elvezet. töklevél terped a víz színén. zöldön hártyás víz, zöldön némi fény. kacsóját nyújtja a tavirózsa. gőgös, mohó. gázolnál érte, kötésig. de csendes rettenetben fakul meg a visszatorpanás.  

a tó nyugodtja lábad simítja meg. meg nem tartó kötés. a máért. a tegnapért. 

suhog a szél, surrog a nád. botod az égnek nyomul. nyugszik aztán, villás ágon fogatlan hüllő. 

tollad mártod a vízbe. Ólmos lassú billenti alá. hínárok közé, medermélyre. a fenék fölé. az iszap borzolja. törött, szelvényes tagod. marad ott, néha némán körbeleng. hordja az áram. vagy fönnakad. a hínár szőnyegfalán. hosszú várás indul. 

a tekintet elpihen. magamagán. kívül minden okon. innen a tétlenen. 

a szúnyogot nézi, gyülemlő felhőt. arcát keni, megolvad rajt a bűz. a pórusok nyitnak, a pórusok elteszik. a tüdő terped, a tüdő elteszi. megszedi vámnak, a múlatlan valót.  

(órája ül. rezzenetlenül.) 

a hattyú tollát nézi, súlytól nyűgözve. tekergő, halódó ideg. lassan estül. és minden ez azzá válik; homállyá, arccá, tűnő feledéssé. a sötéten felizzik a parázs. párzás a fénnyel. 

csendesen gondolsz. halk beszéd, felé, elé. a hattyú tollát nézni, mozdul-e már. 

alvad a csigavér. valami legyen. valami, bármi, de legyen. múzoló szájban omló türelem. 

(nem lesz ma sem semmi. csak a talpak nesze, gyér növényzeten. utolsó pillantás a vízre; mennyit lehetett volna, lám, lenni ennyit, ez se volt elég. tagod fárad, nyújtod, hanyattra veszted magad. az égen csillagok. pontok, gráfok, jegyek. magad az éggel vesztegeted. Terülve alá, kedve, fénye benned telik. keserű ízzé. szádban szétfut, torkodig robog.) 

akkor feljön a toll a víz alól. teljesen. a vízre dől. úszik színén, néhány ujjnyi táv. és mozdul a kárhoztatott. óvatos, biztos kéz. de megáll és a semmi grasszál. a vaklárma fülét nyitja. szaglik a rettenet. de megint; pöccinti, valahol. tengernyi mélyben és ennyire közel. Nagy ár az éhség. szájába veszi. viszi. nem viszi. megáll. indul. elejti. kiköpi. szaggatja, tépi a szelvényt. körbe és körbe. megnézi magának. szájával szaglász. a medret túrja. míg eldönti, percek csupán. neked az örökkévaló. elemelkedik a bot. nesztelen válik. nyughelye alkonyi póz. alábukik az úszó. a bambusz suhogása. beleráng az élet, belereng a föld. öszverúgnak. víz alatt, víz felett. tompa hangon hullnak a cseppek. feszülő zsinór. téphető ideg. határig húzza. addigra feszül. megtéphetni még. idegen kerregés. néhány percet ad. az orsó is menedék. de csévélés után; hínárból elő, vízéből ragadva. 

csak nézzük egymást. szájunk nyitva van. ugyanaz a lég. Éltet adó, életet orzó. A szák, szabadban börtön. a pikszisen dobol az ujj. szelvények rengnek. porhanyós várás. porlad a kedv. reszket a kéz. augusztus van és susog a kukoricás. a szerelem ideje ez. tányéros, sárga arcú fejek. napbanéző hivalkodás. olaj a teflonon. kormányra tűzött fejetlenség. mennyi szotyi. mellé csavarva, didergő szák. vizes, hideg, üres. a víz alatt múló fájdalom. ülepsző iszap. gyöngyfogú hínárok. szabadság lélektana. üres gyomor. apadó izgalom, a holnap felé. 

azt, igen. azt az egyet fogni meg. zsineg, szív, ideg. perlés, a lehet szomorú faggatása. biztosan van úgy. ahogy lesz. s hogy addig, az se rettenet. lehet, hogy van. de biztos, hogy lehet. 

ím, lassan este lesz 

láttam, ahogy csorog.
ó boldog, közvetlen megtapasztalás.
láttam futni a pályán. nem volt betűrve a meze.

lassú sétában kezét lóbálta.
mint aki ráér, mert el nem késik sosem.

benőtt  mindent a sötét.
láttam én barnán. láttam égni.
feketén. és láttam a fényeket.

                                                              mögötte. benne. a melegben.
                                     a jéghideg estén.
               láttam foszlani.
gyászos fátyol.
                                                             – amint áttörik

(egy fél háztetőről billen, oldalra ömlik, kibomlik, lassan, és a fal tövéig szédül)

láttam mindenhol. láttam nappal is.

követte a fényt. nyomára lelt. harcban nincs barátság. de emberére akadt. és le nem mosta semmi sem.

kopnak így. sorra. a leletmentő napok. a tárló egyre üresebb. kivéreznek  a holnapok. 

aktuális máma. így, minden. 

és parttalan, mi hozzá mozdítható.
de belőle sincs egy.
a sötétből bármi kirakható.
a legjobb ülni. benne. alatta.

hallgatva a szív rőt mosolygását. 

vigyorog. hogy felkel a nap. késő, létező hajnal. nagyon hideg. vagy megvárom. vagy bemegyek. mindegy is. úgyis sötétben alszom. de nem félek. a sötét csak sötét. semmi több.