ANGYALISTVÁN FERENC 

 

szívritmus 

varjak vágnak az ágakon át
surranásuk fekete fény
szemed ívét rajzolja hold

véghetetlen nyugalommal ülsz
a kerti széken fűszálak sorfala
közt rendezel és csendes

építményeket emelsz szíved
mintha az összes szív ritmusával
rendezné el a világot

néhány könny néhány csepp
szó végérvényesen átírja
az anyag omlékony redőzetét 

aranykor 

talán nem
tudjuk az anyag
szerkezetét

talán nem
birtokoljuk a szót
mely tegnap hagyta

nyerte el helyét
abban a füsttel
televert teremben

úgy néztél rám
aki érti
úgy néztem rád

aki érti
bizonyára eljött
itt van

angyalok törlik homlokunkat