Redl  (2)
 

…amikor az üresség arcába bámulsz,
előtted csuhás alak lebeg,
s a fej helyén rétre látsz
– a csuklyában nem csontváz zörög,
nem inkvizítor múmiája
– szélfútta tavaszi dombtetőn
valakik verseket szavalnak.
Megrettensz. Az ördög káprázata volna?
A túlvilág bejárata?
Próbatétel?: hogy görgesd csak tovább
Sziszüphosz kövét?
Ha egyszer semmi – miért van?
S van-e – vagy csak alvó képzeleted:
holdkóros mozigépész,
vetíti oda vágyaid alagsorából?