Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2007. 2. sz.
 
 
 
VASADI PÉTER
 
Rap 1.
 

elhűlve nézi az ember, gondolván,
nincs az a száj, mely el ne nyílna
lét-örvény-szívta rémületében,
este, látva, amint a jólétben túl-
adagolt Ajrópa kacarászva vonul
föl vacsorázni a fürdővárosban,
enni, miután már délben eltelt
jó falatokkal, s délben, miután
reggel hússal vastagon belakott,
de keményen őröl, ízleli, rágja,
gyűrűs ujja megküzd a beakadt
ételfoszlányokkal a szájában.
s alszik, helyére tologatva a
hájpárnát a saját meg a párja
hasán, a combja alól, s onnan,
ahová elcsúszott, ami álltában
lóg le esetten, és ha lépeget,
ring, reng, súrlódik, elomol;
ott van a tó! ússzál!, szól neki X.
ha bolond volna. hisz a mozgást
gyűlöli épp, s fűződve gumiövbe,
nyaktartó hurkán paskol, evezget,
szundít, ó, a meleg vízben, mely
vadzöld véderdőbe szorítva tegye
dolgát, elvégre azér’ van, aktív
izotópja pátyolgassa az élveteget,
ki elpuhított testben, lélekben
ugyanúgy terjeng, mint a kedélye,
szava; nagy, nagy, nagy tagadás
ez.
az ember legelébb Tenmagát viszi
vásárra, önfeledten falja elő-
melegített tányérból a halálát,
mohón legeltetve szemét púpos
tálak csapatán, nem tud magyarul
szót sem, de tagolja susogva a
fémkeretes táblákról, mi micsoda:
maj-pas-te-to-mal tö-mot kat-sa-
sült. s ad neki. vesz öt darabot.
sistergő zsírral lelocsolja.

nem magadat, magadtól kéne meg-
tagadni a háromszorozódást.
szétfolysz, barátom, elözönlöd a
tért, vaskos hó vagy,  rátelepszel
a földre, összetottyadhatsz, de el
nem tűnsz, s mint a penészt a nagy
szezonvégi eső, belemos a homokba.

mentsd meg a bőröd, tömlő. mielőtt
kénesre hazudva magad, elsárgulsz.
állítsd meg tétova veszted, kushadt
szívednek nehéz dobogását könnyítsd:
hetenként egy nap egyél nagy karéj
kenyeret, s igyál egy kupa bort.
javallom bűnbánatra a péntekeket.

figyelj! ne tégy semmi olyat, ami
rosszul csöng. kivéve a fölmutatott
vekkert, mely foszforos számjegyeit
rázva riadóztat: fejezd be a romlást.
az igazért menj le kutyába, ha kell,
s hegyesfülű farkas (Mancs) ugatásával
addig rázd csörgetve a láncod, míg

a földre lehull s bele nem fogysz.
azután
fogadd fényleplében az Eljövetelt.