egri csillagok
 

megértődnek lassan kényes mozdulatok,
kinyílnak tenyér alá szorított szemek.
(és a zavarból szorongás lesz, rettegésből reszketés.)
van, mi jól takarható, s akad, mi alig rejtendő.
fényévekre ostromszándékoktól védem végváram.
leányka, zweigelt, medina, bikavér.
már nem hangoskodom. néha ugyan hagyom még,
hogy észrevegyenek, de már nem vesznek észre.
nem engem vesznek észre, nem azt.
érzem nyers húsom alatt vergődni ostoba szívem;
csak a pánik ránt ki néhány eltévedt pillanatra
a tökéletes, már-már túlcsorduló közönyből.
s most két kar, talán akaratlanul, de körberajzolsz;
akaratosan óvsz nyilvánvaló tévedésektől.
néha jót tesz, ha az ember virrasztással edzi szívét.
két kényszerbeteg sétálgat megnevezett cél nélkül,
a karcos, törtető sötétben. már nem csak mímeljük kertünket.

ragyog az ég.