vagy vadgalamb
 

gyerekkoromból egyetlen álmom
képét őrzöm, s néhány éve azt is majd-
nem fölülírta egy fotó. az első reggelen
tél volt, és én mégis egy poros, nyári

alkonyatot rögzítettem, de ebben nem
ez a furcsa, hanem, hogy egész életem-
ben csak akkor egyszer láttam fekete-
fehér álmot. mint egy régi film,

olyannak látszott: farosbusz volt
a képen, kívülről szemléltem: hátul-
ról, srégen. országút, csenevész akácok
szaladtak szembe vele. de az is lehet,

hogy bent a faluban loholtak a nyiszlett
fák, s a szomszéd község is benne
lehetett az álmomban: mintha egy meg-
állóból néztem volna, ahogy távolodik

a busz: a bumfordi, lekerekített formák,
akkor még szerettem a kipufogógáz
szagát. lassan távolodott az öreg jármű –
a másik reggelen, hosszú évek után,

díjazott fotóra lapoztam vala-
melyik újságban: egy busz hátsó abla-
kára kisgyerek tapadt, s nézett visszafelé
egy másik falura, ahonnan éppen

evakuálták sokakkal együtt.
talándélszláv pillanat, ahogyan az ob-
jekjtívon átsuhan szürkén, olyan
szürkén – mint kő vagy vadgalamb.