| Egysorosak
éjfél Ahogy magamat görnyedni látom, árnyékom
súlyosabb a kelleténél.
P Az illatod vanília, a hátad közepe
holdudvar.
forróság Pusztítom a lelkemet: kis csomagokat
készítek belőle.
lázadás A hiábavaló színek elfoglalják az
eget.
aranypor A tarkóm lassú hónapos jég. Nem járhatok
behunyt szemmel.
virág neve A „Makkabeusok vére” megpecsételi
a tavaszt, a tavasz elvérzik.
hólé-eső Az erdő alul-felül ázik, a metaforák
ujjonganak.
beltenger Magasból az Adria olyan keskeny, mint a kés, mellyel a kenyeret kanyarítom.
mediterrán Érzékeny latin. Meztelen arcával a homokhoz simul, és a nap prédája lesz.
igazi barátság Álarc nélkül a napfogyatkozásról
is megfeledkezünk.
másképp lesz A múmia letekeri magáról a száraz
fáslit, de nem így a feltámadáskor.
Hölderlin Nyáron is szikrázó jégen siklik. Nincs benne testmeleg, nem tapintható, nincs ilyen.
felmenők Mindez egy fonál: apák, nagyszülők, egészen Illésig, aki Mózesnek adta ki magát.
necropolis A város végtelen kiterjedésű koporsódeszka, és akárhol fekvőhelyül szolgál.
titok Az alsó ajkát nem örököltem, se a biggyesztő tartást. A szám mássága fiatalon tart.
egy dobbanás A szív egyet lép hátra, a tüdő kettőt előre és a koránkeléstől egyberázódnak.
|