Álmomban lépcsők vezettek irodád ajtajához, löszteraszok, ahol fekete rizs termett, fürge lépteidet lassított filmen láttam: meredek lépcsőkön egyensúlyoztál le hozzám, rámfüggesztetted mandulavágású szemeidet, míg én keletiesen előreugró járomcsontodat tanulmányoztam, lejöttél, mint Turandot a palotalépcsőkön, bőrödön a hervadás nyomaival, mintha már ősidők óta űznéd velem kegyetlen játékodat, melyben minden szavad állítás és felszólítás, mégis eldöntendő kérdésként szegezed nekem léted enigmáját.