Ezek a fontos kortörténeti dokumentumok egy 1957-ben elítélt személy peranyagából kerültek elő. Az illető tevékenyen részt vett az 1956-os eseményekben, ezért a Fővárosi Bíróság a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés és az erre irányuló szövetkezés jogcímével elítélte. A több mint 3 és fél éves vizsgálati eljárása során keletkezett, 1500 oldalnyi peranyag fontos részét képezi ez a bűnjelként lefoglalt dokumentumgyűjtemény. A kihallgatási jegyzőkönyvekből kiderül, hogy az iratanyagot a forradalom ideje alatt gyűjtötte össze az elítélt.
     A peranyag szerint a vádlott a IX. kerületi Déry Diákszállóban, két gépírónő segítségével jegyeztette le a forradalmi eseményekben részt vevő vidéki és fővárosi lakosok nyilatkozatait.
     Ezekben a sajátos „interjúkban” szinte napról-napra, óráról-órára nyomon tudjuk követni az eseményeket. S mivel tollba, illetve írógépbe mondott személyes élményekről van szó, stílusukon gyakran érződik az élőbeszéd rendezetlensége, ezáltal élővé és mozgalmassá válnak. A közreadott korabeli forrásokat gyakran stilizáltak és legendát teremtők, ezért természeten megfelelő kritikával olvassuk őket.
     A közlésre kerülő dokumentumok a Budapest Főváros Levéltárában találhatóak. (Jelzet: BFL XXV. 4. a. Fővárosi Bíróság, büntetőperes iratok III. kötet 2251/1959).
 

Esztergom

Fülöp Tibor Esztergomban dolgozik mint ügyész. A következőket mesélte el a forradalom kezdetéről és a mai napig tartó eseményekről:
     1956. október 26-án a hajnali órákban kezdődtek a város és a környék lakosságának tüntetései. A tüntetések követelték a szovjet csapatok azonnali távozását az országból, valamint az ismeretes 16 pont megvalósítását és az akkori kormány átalakítását.
     A lakosság, mint mindenhol, kezdetben azt hitte, hogy Nagy Imre hívta be a szovjet csapatokat. Esztergomban nincsenek szovjet csapatok, a tüntetők elhatározták, hogy a helybeli páncélos hadosztálytól¹ fegyvereket kérnek, és Budapestre sietnek. A katonaság kezdettől fogva a tüntetők oldalán volt. A tisztikar egy része azonban terror alatt tartotta a legénységet s ideiglenesen sikerült elhitetnie azt, hogy Magyarországon ellenforradalmi kísérlet folyik. Ez a katonaságot annyira megzavarta, hogy amikor a tüntetők fegyvert kértek, a tisztek utasítására páncélosokból, tankokból a hadosztály-parancsnokság épülete előtt tüntető tömegre lőttek. Az eseményeknek, eddig meg nem erősített hírek szerint 12-14 halálos áldozata volt. Az áldozatok között voltak diákok, a helybeli gyárak munkásai és a tüntetők által pár órával előbb kiszabadított 23 ott fogott elítélt. Ezek nagy része közönséges bűnöző volt, kimondott politikai elítélt nem is volt közöttük. A tüntetőknek azonban nem lehetett megmagyarázni, hogy az esztergomi bírósági börtönben politikai fogoly nincs.
     Az előbb említett események után több páncélos vonult fel Esztergomban, és a tüntető tömegre folytatta a tüzelést. Találatot kapott a város szállodája és a volt tanács épülete.
     Ezután a hadosztály-parancsnokság kimenő tilalmat rendelt el. A következő napokban, a gyárakban megalakultak a munkástanácsok.
     Vasárnap este Esztergomban is tudomást szereztek arról, hogy Budapesten a felkelők kitartása és a vidék támogatása következtében a forradalom győzött. Hétfőn délelőtt a hadosztály-parancsnokságon a hazafias elemek eltávolították a forradalom ellenségeit, és a hadosztály hivatalosan is bejelentette a rádión keresztül, hogy a forradalom mellé áll. Ezután a katonaság a rendőrséggel és a közben megalakuló nemzetőrséggel együtt a rend fenntartását átvette. Az élet Esztergomban most látszólag teljesen nyugodt. Üzletek nyitva vannak, azonban árukészleteik igen hiányosak, mert a forradalom első napjaiban, 23-24-én nagy felvásárlási hullám indult meg, aminek következtében a városban a konfekcióárut teljesen felvásárolták.
     A politikai foglyokat a csolnoki kül-munkahelyen őrizték. Ezeket a közben megalakult városi nemzeti tanács és a megyei ügyészség helybeli dolgozói szabadon bocsátották.
     A mai napon a megyei ügyészségen és a megyei bíróságon megalakult a Forradalmi Bizottság, amely a kapcsolatot a városi Nemzeti Tanáccsal felvette.
     A Forradalmi Bizottságok feladatuknak tekintik az elítéltek ügyeinek felülvizsgálását, a közönséges bűnözők és a forradalom rendbontói elleni harcot. A kiszabadult bűnözőket ügyük felülvizsgálása után ismét összeszedik.
     A város lakosságát rendkívül aggasztja a szovjet csapatok beözönlése és a nyugati hatalmaknak ezzel kapcsolatos állásfoglalás nélkülisége.
     Az a vélemény alakult ki, hogy a nyugati hatalmak a magyar forradalmat cserébe magára hagyják a szovjettel szemben, mert a szovjet semleges magatartást tanúsít a szuezi kérdésben.
     A város lakossága egyébként kész az utolsó csepp vérig harcolni a szovjet csapatok ellen, ha arra sor kerül.
     A város környékén lévő erdőkben, értesülésem szerint, szökött ÁVH-sok tartózkodnak. Mostani budapesti utam közben a honvédség Pilisvörösvár környékén szemem láttára fogott el több ÁVH-st. Ezek az ávósok két autóbuszon utaztak Esztergom-Dorog felé gyermeknevelőnek álcázva.
     Végül megemlítendő, hogy péntekre virradó éjszaka az esztergomi páncélos hadosztály egységei a főváros védelmére vonultak.
     Véleményem szerint nem tesznek jót a magyar forradalom ügyének a gomba módra szaporodó különféle bizottságok.
     Szerintem minden járásban, megyében, városban egy nemzeti bizottságot kellene alakítani, amely aztán irányítaná az ügyeket. Azonkívül minden nagyobb hivatalban, gyárban s egyéb munkahelyen meg kellene hagyni a munkástanácsokat.
     Aggasztó az is, hogy a valóban demokratikus pártok mellett eléggé homályos célkitűzésű pártok is megkezdték működésüket, amelyek főleg a lakosság vallásos érzületét akarják kihasználni. Az Országos Nemzeti Bizottságnak kellene meghatározni, hogy a megtartandó választásokon milyen pártok indulhatnak, mert különben a szélső jobboldali pártok működésének engedélyezése alátámasztja azt a szovjet propagandát, hogy Magyarországon nem forradalom, hanem ellenforradalom történt.

A fenti 1-2 oldalas feljegyzést a nevezett személy elmondása alapján került gépbe a Ráday utcai Diákotthonban az ellenforradalom idején, s ezután a dokumentáció- gyűjteményembe. A házkutatás alkalmával foglalták le.Bp., 57. szept. 25.

Csolnok

Október 23-án, mikor a csolnoki politikai elítéltek, akiknek nagyobb része fiatal egyetemi hallgató volt, meghallották a budapesti ifjúság harcát, elhatározták, hogy csatlakoznak a rab lehetőségek szerint ehhez a harchoz. A harcot mi csak passzív eszközökkel folytathattuk, ami abban nyilvánult meg, hogy a munkát szolidaritásból nem vesszük fel addig, amíg vagy ki nem szabadítanak, vagy pedig az ifjúság harca eredményes nem lesz. 203 rab dolgozó a bányában maradt, és megkezdte éhségsztrájkját a bányában. Sikerült kapcsolatot szereznünk a fönt lévő rabtársainkkal küldöttség útján, amit kierőszakoltunk a parancsnokságtól harcos, de fegyelmezett magatartásunkkal. A fönt lévők csatlakoztak hozzánk, élelmet nem vettek fel, és a tábor legmagasabb pontjára fölhúzták a Kossuth-címerrel ékesített magyar nemzeti lobogót. A tábor területén őrséget szerveztek, igaz, hogy fegyver nélkül, de a budapesti ifjúság a fegyvernél is erősebb fegyvert adott a kezünkbe magatartásával. Az éhségsztrájkot tehát 203-an, lent a bányában, 200 m mélyen a föld alatt, 1956. X. 24-én este 10 órakor megkezdtük. A föntiek szintén. A parancsnokság az utolsó percig ellenséges magatartást tanúsított velünk szemben. Több küldöttség jött hozzánk a parancsnokságtól a munka felvétele és éhségsztrájkunk megszüntetése miatt. A lejövő tábori nyomozó kijelentette előttünk, hogy mi rossz politikát folytatunk, és ezt meg fogjuk bánni. A harcot mégis álltuk.
     A mi kezdeményezésünkre az egész dorogi szénmedence leállította a termelést, és sztrájkőrséget szervezett. A bányászok a legnagyobb rokonszenvvel viselkedtek velünk szemben, és lehetőleg minden segítséget megadtak. A budapesti ifjúság harcának híreiről értesítettek bennünket.
     Az éhségsztrájkot mind a bányában levők, mind a fentiek egyöntetűen, törés nélkül végrehajtották 96 óráig.
     A bányában levők megkísérelték a kitörést arra az esetre gondolva, hogy ha nem az ifjúság győz, akkor kitörünk és tovább folytatjuk a harcot, segítséget nyújtunk nekik.
     Ideiglenes cím: Szent István park 17.

M. László szökött rab 15 év

Túloldali és fenti feljegyzés az Eötvös Loránd Tud. Egyetem központi épületében székelt Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága Információs Irodájában készült az ellenforradalom ideje alatt az aláírt személy által élőszóval elmondottak alapján.
Budapest, 1957. szeptember. 17.

A túloldali fenti feljegyzést a Forradalmi Értelmiségi Bizottság Tájékoztatási Csoportjától kaptam az ellenforradalom idején dokumentációként.

Szeged
I.

Most érkezett egy teherautó Szegedről, amelyen utazott egy barátom, aki egyetemi tanársegéd, aki a következőket mesélte. Kedden reggel kb. 1000-re tehető orosz tank jött az ország belsejébe, látszott, hogy régen úton vannak. Mesélték, hogy szombaton lépték át Odesszánál a román határt, avval a paranccsal, hogy Magyarországon erősítésre van szükség.
     Az Alföldön számos helyen láttak beásott orosz egységeket. A lakosság és a magyar katonaság mindenütt figyelmeztette őket, hogy merre ne menjenek.
     Az országban mindenütt a legteljesebb lelkesedést és egyetértést tapasztalták.
     Szegeden október 24-én az ávósok benyomultak az orvostanhallgatók diákotthonába, és félholtra verték a diákokat, mondván, hogy majd ők letörik a fasiszta provokációt.
     L. Vera tanár

Fenti feljegyzés az ELTE épületében a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága Információs Irodájában készült az aláírt személy által elmondottak alapján.
Bp., 1957. IX. 17.
V. Éva
Az Információs Iroda vezetője

A fenti feljegyzést a Forradalmi Értelmiségi Bizottság Tájékoztatási Csoportjától kaptam az ellenforradalom idején dokumentációként.
Bp., 1957. szept. 18.
T. Lajos
 

II.

Szeged
Budapest, 1956. nov. 1.

K. Mihály. Kedden délelőtt az Országos Nemzeti Bizottság megbízásából Szegedre utaztunk, azzal az utasítással, hogy segítsük munkájukban a Csongrád és Békés megyében akkor megalakuló Nemzeti Bizottságot. Megérkezésünk után megtudtuk, hogy a Forradalmi Bizottság Szegeden is megalakult, első utunk idevezetett.
     A Szegedi Nemzeti Bizottság megalakulása pillanatától kezdve azonnal átvette a hatalmat, és hozzájuk csatlakozott a honvédség és a rendőrség is. Az üzemek, intézmények és hivatalok jelölése után egyhangúlag Perbíró professzort, a jogi kar dékán helyettesét választották meg elnöknek. A Forradalmi Bizottság első hivatalos ténykedése az Öthalmi ÁVH laktanya és tanintézet leszerelése volt, több mint 100 tiszt vonakodott letenni a fegyvert, ezeket lefegyverezték és a BM szegedi főosztályán őrizet alá vették. Azonban a nemzetőrség késedelmes megszervezése miatt kitörtek és éjszaka szétszéledtek a szegedi határban. Erre felfegyverezték az egyetemi ifjúságot, de javarészét nem sikerült ártalmatlanná tenni (mármint az ÁVH-sokat). A kószáló ÁVH-sok még mindig rettegésben tartják a lakosságot.
     Előzőleg az ÁVH-sok megtámadták a diákokat, 2-3 halott is volt, sőt a diáklányok otthonába felmentek, és puskatussal verték meg őket. A lakosság bízik a Néptanácsban és bízik abban, hogy rendet és nyugalmat tud biztosítani.
 

Hódmezővásárhely

Budapest, 1956. nov. 1

K. Mihály. Hódmezővásárhely volt a következő állomás. Itt szintén megalakult a Forradalmi Bizottság, azonban több olyan személyt választottak be, akivel a lakosság nincs megelégedve, pl. Török János volt VB. elnök. A nemzetőrség felfegyverzése éppen ezért vontatottan halad, talán meg sem történt. Még mindig a megyei tanács nevében rendelkeznek, intézkednek. Október 29-én nem voltak hajlandók utazási engedélyt kiadni, csak VB. engedélyével. A pártok, az alakuló Kisgazda és Parasztpárt már egymás között civakodnak aprólékos és kicsinyes dolgokon.
     A rendőrség a lakosság szerint bújtatja az ÁVO-sokat [1948-tól ÁVH]. A honvédség már csatlakozott, csak a Forradalmi Tanácsban olyan tisztek vannak, akiket még a honvédek sem tartanak megfelelőnek.
 

Szentes

Budapest, 1956. nov. 1.

K. Mihály. Ezután Szentesen a Forradalmi Bizottságot látogattuk meg. Szombaton ledöntötték a szovjet emlékművet a honvédség harckocsijaival, azt lehet mondani, egyedüli hely az egész környéken ez a megnyilvánulás, a két laktanya közül az egyik a honvédségre és a lakosságra, a másik laktanyában Gujder őrnagy teljesen a lakosság és a honvédség mellé állt. Teljesen bíznak a honvédségben, de a rendőrségben kevésbé, egy ÁVH-s őrmestert a rendőrség átöltöztetett rendőrnek és okt. 29-i dátummal rendőrségi igazolványt adtak neki, a fiatalság leleplezte a csalást.
     A Nemzeti Bizottság tiltakozását fejezte ki Szalva János ÁVH-s őrnagy ellen, mert a Budapesti Katonai Forradalmi Tanácsba be van választva. Ez szentesi tag, múltbeli bűnös tevékenységéről az egész város tud. Rokonát, Szalva István volt ÁVH-főhadnagyot a Nemzeti Bizottság őrizetbe vette.
     Jól működik a Nemzeti Bizottság, a kicsinyes pártharcokat nem engedi élre törni, a fontos dolgokkal foglalkozik. A Forradalmi Bizottság elnökének Hering Béla középiskolai tanár felhívására a lakosság 2 nap alatt 150.000 Ft-ot gyűjtött össze a budapesti lakosság segélyezésére.

A fenti gépírás az általam dokumentációként gyűjtött (ellenforradalom alatt) anyagból való. A nevezett diktálta le a Ráday utcai Diákotthonban. A házkutatás alkalmával foglalták le.
Bp., 57. szept. 25.

Magyaróvár

A magyaróvári küldött elmondása szerint teljesen dezorganizálódnak az új nemzeti bizottsági szervezetek, mert irányítást nem kapnak, a rádiónak nem hisznek, az új kormányt nem fogadják el.
     Ha soká nem kapnak megfelelő irányítást, valóban megvan a veszélye az ellenforradalomnak. Az emberek tódulnak Budapest felé.
     Ha nem hozzák nyilvánosságra, ami az egyetemi lapban megjelent, hogy Nagy Imre kényszer alatt vagy tudtán kívül nyilatkozott, akkor nem lesz tartható a vezetése. Az új kormányt értelmiségi körökben, orvoskörökben sem tartják tarthatónak, illetőleg a kormány sok tagját.
     A Szikra Nyomda dolgozói röpiratokban követelik Kossa² lemondását, aki az ő szakszervezetüket tönkretette, és sztálinista helyi vezetők eltávolítását.

Dr. K. Éva orvos
1956. október 30.

Fenti feljegyzés az ELTE épületében a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága Információs Irodájában készült az aláírt személy által elmondottak alapján.
Bp., 1957. IX. 17.

Békéscsaba

Békéscsabán az Ellenforradalmi Bizottság megalakulása után a Katonai Tanácsból Tóth ezredes, a honvédség teljes együttérzése mellett, letartóztatta a Forradalmi Bizottság három tagját, név szerint: Kasskötő színész, Fekete Pál tanár és a harmadik névre nem emlékszem. Katona vádolja a Békéscsabai Forradalmi Bizottságot, hogy fegyvert adott Békésen a 14-15 éves gyerekek kezébe. Szerintük a fiatalság békésen járó tömeg közé lövöldözött, éppen ezért az ÁVH volt, és ma is szabadon mozog, legközönségesebb kifogásokkal gátolja a Forradalmi Tanács munkáját, a Forradalmi Tanács emberei, fegyvertelenül, bizonytalanságban élnek. A párt nagy mennyiségű fegyvert ad tagjai kezébe, és további lőszer és fegyverek szerzésére törekednek. Ezt mind a felkelők ellen akarják felhasználni. Az ÁVH-sok továbbra is fegyveresen harcolnak rendőr ruhában a tömegek ellen. A nép követeli Tóth ezredes kiadatását, mert egy ezredet vezetett félre a következő jelszavakkal: fasiszták ellen kell harcolni, akik fosztogatnak, és a népet bántják.

1956. X. 31. 9. ó.

Nagyoroszi

A tegnapi nap folyamán érkeztem Budapestre, a Nógrád megyei Nagyoroszi községből. A budapesti nép forradalmának híre Csehszlovákiába ért, ahonnan a hír vétele után sürgősen haza indultam. Nagyorosziban a felszabadult nép pénteken törte össze a vörös csillagokat és semmisítette meg a szovjet emlékművet. Megválasztotta a Forradalmi Bizottságot, mely átvette a község vezetését. A község népe úgy döntött, hogy az elmúlt 12 év helyi sztálinjait a törvény előtt vonja felelősségre. Balassagyarmaton a kb. 10.000 főnyi lakosságból 4.000 fő pénteken, fegyelmezetten felvonult, és az önkény jelvényeit, az ötágú csillagot és a szovjet emlékműveket megsemmisítette, majd az ÁVH elé vonult és kiszabadította az ÁVH fogságában sínylődő két budapesti diákot, akiket a szerdai nap folyamán fogtak el Balassagyarmaton az ÁVH-sok és bérenceik […], aki sajátkezűleg segített összekötözni ezeket a fiatalokat. Meg kell még említeni a balassagyarmati Honvédkiegészítő Parancsnokság vezetőjét, aki még pénteken délelőtt letépte Balassagyarmat polgárairól a nemzeti színű szalagot. Egyébként a délutáni felvonulás előtt ő is elmenekült. Általánosságban el lehet mondani, hogy a Rétsági és a Balassagyarmati járás polgárai élénk érdeklődéssel és rokonszenvvel kísérték Budapest hős népének, forradalmi harcát a felszabadulásért. Ennek a rokonszenvnek a megnyilvánulása volt az is, hogy már Nagyorosziból és Drégelypalánkról is gabonaszállító autók futottak be a fővárosba.

R. József 
közgazdasági egyetemi hallgató

Fenti feljegyzés az ELTE épületében a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága Információs Irodájában készült az aláírt személy által elmondottak alapján.
Bp., 1957. IX. 17.

I.
Pécs

Pécsről jött: W. Béla, Sz. Alajos, B. János kartársak, akik Pécs mellett lévő 2 faluból, Kárászköblényből és Magyaregregy községből adományt, élelmiszert hoztak fel Budapest lakosságának.
     20 q burgonya, 5 q liszt, 50 kg zsír, tojás, 2 q zöldséget: Magyaregregy és Kárászköblény 1 teherautó burgonyát adományozott.
     A kartársak mesélik, hogy 1956. október 24-én Pécsen tört ki a forradalom. A lakosság az ÁVO lefegyverzését követelték, és egyhangúan (sic!) tüntettek az oroszok kimenetele miatt. Egyben követelték az urániumbánya elfoglalását, hogy már adják át az oroszok a kezükből. A honvédség nem tudta, mihez tartsa magát, mivel nem kapott a kormánytól utasítást a teendőire. Másnap átállt a honvédség is. Az ávósok puskatussal verték a tömeget. Hazazavarták a tüntető tömeget. Péntek óta áll a sztrájk. A Petőfi rádió (győri adó) bemondása alapján veszik csak fel a munkát, újjáválasztották a munkástanácsokat, régi párttitkárokkal és régi vezetőkkel volt először megválasztva. A helybeli ávósok egyrészt elmenekültek, másrészt pedig otthon maradtak, mint civil lakosság. Várják sorsukat, hogy mi fog történni velük. Pécs város volt ávós parancsnoka: Bradács György megígérte a lakosságnak, hogy a forradalom mellett van, ellenben egy órára bemondatta a pécsi rádióba, hogy szétveri a felkelő tömeget. Ez csütörtökön este történt.
     Azóta elfoglalta a középületeket, az uránbányát a honvédség, az a hír terjedt, hogy az oroszok Dombóváron vannak, de a vasutasok a szenet kidobálták és leálltak.
     Bradács a megalakult munkástanács választásnál bejelentette, hogy a felkelőkhöz áll. Most már senki sem hitt neki.
     Csütörtökön az út Pest felé szabad volt. Pénteken reggel 8-9 óra között Dunaföldvár és Pentele között kb. 80-100 harckocsi össze-vissza. Gyalogságot nem láttak.

1956. november 3.

A fenti szöveget a nevezettek valamelyike mondta gépbe a Ráday u. Diákotthonban az ellenforradalom idején, s így került a dokumentáció gyűjteményembe. A házkutatás során foglalták le.
Bp., 57. szept. 25.

II.

A pécsi MEFESZ összekötője vagyok

Pécset és Baranya megyét a viszonylagos rend és nyugalom jellemzi. Szerencsés városnak mondható Pécs, mindkét világháborút megúszta lényeges harcok nélkül, és a mostani szabadságharcban sem folyt eddig magyar vér. Ennek ellenére bátran állíthatja a Baranya megyei Munkás Tanács, nem kevésbé a pécsi MEFESZ, hogy legkevésbé sem maradt le a magyar nép követeléseinek kivívásában. Az országban elsőnek oszlatta szét a megyei ÁVH-t. Napokon belül megtalálta a testvéri kapcsolatot a helyi rendőrséggel és katonasággal. A megyében minden hatalom a Munkástanács, a katonai vezetők esküt tettek, hogy mindenben a Munkástanács utasításait fogják végrehajtani. Falun folyik a szervezési munka, valamint kapcsolatokat vesznek fel a szomszédos vármegyékkel, a Dunántúli Nemzeti Tanács felhívását magukévá tették.
     A pécsi MEFESZ-nek szinte valamennyi tagja szervezett fegyveres alakulatban készen van arra, hogy hazáját minden támadástól megvédje. Értékes viták vannak az egyetem és főiskola oktatói kara, hallgatósága körében politikai és gazdasági kérdésekről. Az ifjúság hangulata teljes mértékben forradalmi.
     Természetesen nehézségek is vannak: a szétzüllött ÁVH csapatok ellenőrzése és sakkban tartása, a munkásság minden áron harcolni akaró rétegének megfékezése, higgadt, nyugodt szóval.
     A Munkástanács megválasztotta titkárságát, akik a kezdeti nehézségek leküzdése után egyre ügyesebben végzik szervező, rendfenntartó munkájukat. Baranya megyében csak a közüzemek dolgoznak, tiltakozásul a kormány lassú és erélytelen intézkedései ellen.

1956. október 31. 11 ó.

Fenti feljegyzés az ELTE épületében a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága Információs Irodájában készült az aláírt személy által elmondottak alapján.
Bp., 1957. IX. 17.

A fenti feljegyzést a Forradalmi Értelmiségi Bizottság Tájékoztatási Csoportjától kaptam az ellenforradalom idején dokumentációként.
Bp., 1957. szept. 18.

Kalánfalu

1956. október 29-én Kalánfaluban leállított légvédelmi ágyúk, akik hazánk légterét biztosították, a szovjet páncélosok feléjük fordították ágyúcsöveiket, mintha ellenséges fasiszta tömegek lettek volna. Ehhez nem vagyunk hozzászokva, hogy magukat békés szövetségeseknek tartották, és mégis támadólag léptek fel. 13 év alatt hozzá akartak szoktatni minket, de ennek az áldatlan állapotban véget kell vetni. Azonnal kezdjék meg kivonulásukat a páncélos légierők. Szüntessék meg a szovjet nyelv kötelező tanítását, és a hagyományainkhoz híven ápoljuk a magyar nyelvet. Szüntessék meg a gimnasztyorka hordását, nekünk is van hagyományunk, azt ápoljuk. Töröljék ki a katonai életből a káderlapokat, ne csak a talpnyalóknak legyen jövőjük. Töröljék el azt, hogy csak az a katona a jó, aki 12-14 órát tartózkodik a laktanyában. Teremtsenek megfelelő körülményeket a fizetések körül.

Katonatanács

A fenti szöveget a Ráday u. Diákotthonban mondta gépbe – előttem ismeretlen személy az ellenforradalom idején, és így került a dokumentáció gyűjteményembe – házkutatás során foglalták le.
Bp., 57. szept. 27. 

Cegléd

1956. X. 26. Húsz Kossuth Lajos utcai gimnazista vezetésével kíváncsi emberek sokasága gyűlt össze a Szabadság téren. Az ifjúság képviselője pontokba foglalt követeléseket olvasott fel.
     1. Szabad, független Magyarországot akarunk!
     2. Sajtó-, szólás-, és vallásszabadságot kérünk.
     3. A régi vezetők felelősségre vonását és a nép akaratának megfelelő új kormány azonnal megalakítását.
     4. Fakultatív nyelvhallgatást. (Az orosz tankönyveket elégették.)
     5. Többpártrendszeres, parlamentáris demokráciát, nem pártdiktatúrát.
     E főbb pontok ismertetése után a tüntető tömeg a diákság és a munkásság vezetésével tüntetni indult. A tömeg közbeszólásaiból kiderült, hogy rég elfojtott óhajok, keservek törnek elő, és szinte egy emberként kiáltotta az összegyűlt tömeg, hogy „Ruszki, igyi domoj!” Ezután a még hitetlenkedő tömeg egy részét is magukkal vive, az egyre növekvő tömeg először a Tanácsházáról a csillagot és a címert verte le, majd a tisztiház előtt egy fiatal fejszével beverte az üvegcsillagot. Erre a kapuban öt-hat tiszt jelent meg, mutatták, hogy levették a sapkacímert, némelyikük sírt örömében. A posta parancsnoka is így cselekedett és bevette a gépfegyvert az ablakból.
     Még 25-én a Közlekedésépítési Gépjavító[ban] (Cegléd legnagyobb üzeme) a munkásság megtisztította az idegen jelvényektől a gyárat, és 5 órakor sztrájkot kezdett. Az ellenkező rákosista elemeket félretolták.
     26-án az ifjúság mellett a gyár küldötte szolidaritást vállalt az ifjúsággal a Kossuth-szobornál. Velük ment Cegléd lakossága is. A tüntetés vér nélkül folyt le.
     Ifjúsági forradalmi lapot szerkesztettünk. A lap hangja éles, erős, egészséges.
     Megalakítottuk a Forradalmi Tanácsot másnap. A Forradalmi Tanácsban értelmiségi munkás és parasztküldöttet választottunk be. Az egyikről kiderült, hogy személyzetügyi tiszt. Pusztai őrnagy vezetőségével cenzori szerepet játszottak a sajtónál, és gátolták a helyes kifejlődést. Tetteikben megnyilvánult az, hogy csak az időt várják a visszaállításra. A Forradalmi Tanács közóhajra leváltotta a tanácselnököt és a VB titkárt, és a város élére két jogászt és egy tanárt bíztak meg azzal, hogy az ellátást biztosítsa, és erős gazdasági alappal sztrájkot szervezve szolidaritást vállaljon minden olyan dolgozó, aki szabad és független Magyarországot akar.
     30-án visszahívtuk a régi tanácsokat, és helyébe Munkástanácsokat delegáltunk ideiglenes jelleggel. Polgárőrséget szerveztünk 80 fővel, ennek a létszámnak felemelését azonban az ifjúság és a munkásság küldöttei javasolták. Amikor az előadó beszéde közben egy kipirult arcú egyén rontott be és boldogan kiáltotta, hogy Zsukov marsall parancsára a szovjet csapatok kivonulnak Magyarországból, először dermedt csend, majd a 12 éve lefojtott érzelem félelmetes erejű robbanása következett be, az emberek zokogtak, volt, aki szívgörcsöt kapott.

K. Rudolf tanár sk.
A Forradalmi Bizottság tagja 
október 21. 12^h

Ui. Az ifjúság küldötte megemlítette, hogy tartalékosokat hívnak be, közöttük Iglódi volt járási pártitkárt, akit alezredesi ranggal katonásítottak. Vajon, aki idáig juttatta a járást, akiről bebizonyosodott, hogy népellenes, a fegyvert nem a nép ellen fogja-e fordítani?

Fenti feljegyzés az ELTE épületében a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága Információs Irodájában készült az aláírt személy által elmondottak alapján.
Bp., 1957. IX. 17.

Dunafalva

Dunafalva községben a Vöröskereszt és a Forradalmi Bizottság megszervezésével gyűjtést rendeztek Budapest lakossága részére. A község a részükre kapott segélyt, melyet a súlyos árvízsújtotta község részére kapott, önként és szívvel felajánlotta a rászorultaknak. Még nagyon sok élelmet gyűjtöttek össze, ami elszállításra vár, de gépkocsi hiányában ez lehetetlen. Intézkedni fognak, hogy ez is Pestre kerüljön.
     Ezt elmondotta: Pintér Dénes, a Forradalmi Bizottság tagja, aki az első szállítmányt hozta.
     Ui. Kérésük, hogy a falu fegyvert kér, mert szökött ÁVO-sok támadásaitól félnek.

A fenti szöveget a nevezett mondta gépbe a Ráday utcai Diákotthonban az ellenforradalom idején, s így került a dokumentáció-gyűjteményembe, melyet a házkutatásnál foglaltak le.
Bp., 57. szept. 27.

Arad - Temesvár

Budapest, 1956. nov. 1.

M. Emil, a XIII. Vendéglátóipartól volt kiküldve tapasztalatcserére Arad és Temesvárra.
     Csütörtökön délben léptük át a román határt (okt. 25-én) Aradra szerdán este érkeztünk, ahol tudomásunkra jutott[ak] a magyarországi események, úgy a környezet[ben], mint a lakosság [körében] meleg hangulat alakult ki a felszabadulás hírére, ezt a hangulatot a felszabadulás, azaz a forradalom kitörése okozta.
     Aradon a helyi pártszervezetek, mint a megyei pártszervezet titkára kijelentette, bízok a magyar dolgozókban, hogy minél előbb rendet fognak teremteni.
     A nép hangulata abban nyilvánul meg, hogy mikor megérkeztem, a dolgozótársaim, akikkel együtt dolgoztam, olyan lelkesedéssel fogadtak, hogy nem a személyi ismeretségnek szólt, hanem Magyarországon meglévő eseményeknek, ezt ki is fejtették.
     Hazajövet Szolnokon megálltam, mivel más közlekedés nem volt. Meglátásom szerint és hallomások szerint Szolnok környékén kb. 1000 tank volt szétszórva és páncélautó is.
     Pestre egy Szolnokról induló tejeskocsival jöttem. A tejet a pesti központba hozták, túrót és vajat hozott. Az úton zaklatás, támadás nem volt, bár az oroszok láttak bennünket, de nem gátolták a menetünket.
M. Emil sk.

A fenti szöveget a nevezett elmondása alapján írták gépbe a Ráday utcai Diákotthonban az ellenforradalom idején, s ezután került a dokumentáció-gyűjteményembe. A házkutatás alkalmával foglalták le.
Bp., 57. szept. 25.

Bátaszék

L. Károly kísérő

Budapest, 1956. nov. 1.

A bátaszéki Forradalmi Bizottság és a Vöröskereszt vállvetve indította meg a gyűjtést a pesti lakosság élelmezésének ellátására. A küldemény a Vörös Csillag Nyomdába lett diszponálva.
     A bátaszékiek voltak az elsők között, még múlt hét csütörtökén pergőtűzben hozták az első élelmiszerküldeményt: vaj, liszt, burgonya, zsír, cukor stb., vegyesen.
     A mai küldemény szintén élelmiszer.
     Az úton, ahogy elindultunk Bátaszékről, mindenhol csend volt, amikor Szekszárd alá értünk hajnali pirkadatban, még láthatók voltak a szovjet tüzérség harckészültségének nyomai, amely abban nyilvánul meg, hogy a szovjet tüzérség be volt ásva, az ágyúk csöveit Szekszárdra irányították. Szekszárd úgy a külső, mint a belső területén többször leállították gépkocsinkat a forradalmi ifjúság harcosai és igazoltattak. További utunk simán zajlott le. Ellenben, amikor Dunaföldvárra értünk, az útelágazáshoz, ott egy szovjet páncélos és egy rádiós kocsi az útra irányította a páncéltornyát. További utunk [során] egész Érdig semmi olyan eseményt nem észleltünk, amely felhívta volna figyelmünket, valamint zaklatásnak vagy rendellenességnek nem voltunk kitéve.
     Nem megerősített értesülések szerint a pécsi ÁVO csapatai, csoportja az éj folyamán kitörtek, és harcba bocsátkoztak a felkelőcsapatokkal, amely azt a célt akarta szolgálni, hogy a felkelők között és a lakosság között fejetlenséget és pánikot idézzen elő. De a hős, bátor szabadságharcosok ártalmatlanná tették ezirányú kísérletüket.
     A lakosság hangulata Bátaszéken nyugodt, azaz forradalmi, mindenki segíteni akar a hős budapesti szabadságharcos ifjaknak és lakosságnak egyaránt. Minden dicséretet megérdemel a községi Forradalmi Bizottmány, amely egy hét leforgása alatt 21-szer küldött élelmiszert, és a forradalmi átalakulás minden vér és áldozat nélkül történt.

A fenti szöveget a nevezett mondta gépbe a Ráday utcai Diákotthonban – az ellenforradalom idején – s ezután került a dokumentáció-gyűjteményembe – amelyet a házkutatás alkalmával foglaltak le.
Bp., 57. szept. 27.

Székesfehérvár

Budapest, 1956. nov. 1.

Székesfehérvárról jött 5 diák és dolgozó, lisztet hoztak. Az úton nem történt semmi zavaró körülmény az igazoltatáson kívül. A lakosság félrevezetve érzi magát, Mikes városparancsnok vezérőrnagy azt mondta, hogy a katonaság a néppel van, a tények nem ezt bizonyították. Ennek ellenére a katonaságot kivezényelte a város szélére, és ott őket az oroszok lefegyverezték, és a nép követelésére flegmán viselkedett, és nagy sokára jelentette ki, hogy ő a nép mellett van, és a népre nem fog lövetni, ellenben elhangzottak olyan hírek is, hogy az ÁVO-sokat beöltöztették katona és repülős ruhákba, vasutas ruhába is. Fehérváron az ÁVO-sok ellen fegyveres harc nem volt. A nép minden este összejött tüntetni, és azzal a jelszóval, hogy nem akarunk több vérontást, maradjon a tömeg nyugodtan, hazaküldtek mindenkit. Ezt nem lehetett minden esetben megtenni, mert okt. 31-én a nép mindenáron fegyvert akart, és kiment a fehérvári repülőtérre, fegyvert követelt, de nem kapták meg. Okát nem tudjuk. Mikest a Katonai Forradalmi Tanács lemondatta. Ő estére megszökött a városból Sebes párttitkárral együtt. Este a nép átkutatta a pártházat, reggel fegyvert találtak.
     Új Forradalmi Katonai Tanács alakult Fehérvárott, Papp alezredes a vezető. Ez okt. 31-i esemény.
     A tiszta való helyzetet csak azokból a hírekből tudtuk, miket Pestről hoztak azok, akik már itt megfordultak, szemtanúk vallomásai. Megalakult a Vörösmarty-adó, ez tájékoztatja a fehérvári lakosságot. A diákok mindenhol megalakították a forradalmi diákszervezeteket.

A fenti szöveget – előttem ismeretlen személy mondta gépbe – a Ráday utcai Diákotthonban az ellenforradalom idején – s így került a dokumentáció-gyűjteményembe, melyet a házkutatásnál foglaltak le.
Bp., 57. szept. 27.

Gyönk
Budapest, 1956. november 1.

B. József jött fel Tolna megyéből Gyönkről. Közölte, hogy ott harcok nem voltak. A falu a Forradalmi Bizottságot már megválasztotta, ahol a község összes lakossága jelen volt. A falu termelőszövetkezete feloszlott. Örülnek a parasztok, hogy a beadási rendszer megszűnt, mert ez sújtotta őket.
 

Mucsa

L. Ferenc, A. Miklós, L. Gyula, M. István és K. János jöttek fel Mucsáról. Hozzájuk a győri szabadságharcosok jöttek TEFU gépkocsival. Ők járták a Komárom megyei falvakat. A múlt emlékműveit szétrombolták, a gyárakban a munkát leállították. A csillagot mindenünnen leszedték, és helyette a magyar lobogót tették ki. A faluban eddig nem volt TSZCS, most ősszel alakult volna, de erre nem került sor. A jó földek helyett, a 24 koronás földek helyett 10 koronás földeket adtak. A földeket a kisproletároktól vették el. A faluban gyűlés volt és mindenki készséggel adott, amit tudott. Több teherautó érkezett a fővárosba élelmiszerrel, amiért díjazást nem kaptak és nem is kérnek, azt ajándék címén küldik.
 

Tamási

K. Dezső. Tamásiból jöttek fel az ottani gimnázium tanulóival együtt és 4 teherautó élelmiszer rakományt hoztak a főváros lakosságának. A gépkocsikat a Forradalmi Tanács foglalta le. A forradalomra csak tegnapelőtt került sor. A faluban népgyűlést hívtak össze, és megalakították a Nemzeti Bizottságot. Ekkor jött Tabról egy motoros küldöttség, aki felszólították őket, hogy Forradalmi Tanácsot létesítsenek. A falu rendőrkapitányát, Dezső (?) lefegyverezték. A forradalom első napjaiban az emlékműveket lerombolták, és összetörték az ifjúsági jelvényeket, csillagokat. A termelőszövetkezetek feloszlófélben vannak, de a Vörös Szikra Termelőszövetkezet nem akarta megadni magát.
     A szomszéd községben, Nagykónyiban a TSZ iránt unszimpátia kifejezésképpen felgyújtották a kazlakat stb. Ő, a tamási egyetemi ifjakkal együtt a 4 teherautó szállítmánnyal kb. 12-15 q babot, egy sertést, 1 birkát, 8-10 láda tojást, szalonnát, zsírt, lisztet hoztak. 
     K. Dezső, a tamási gimnázium természettudományi tanára.
 

Kiskamand

Kiskamand községből jött R. Sándor gépkocsivezető, aki közli, hogy kb. 40 q burgonyát, 3 q káposztát, 3 q babot, 30 kg zöldséget, 2 marhát hoztak. Kedden, 24-én Ajkán hatalmas méretű tüntetést szerveztek. A medgyesi erdő határában egy hatalmas raktár van, ahol a honvédség lőszert tárolt. Követelték ennek kiadását, amit, bár eleinte vonakodtak, később megadtak. Szerdán megalakult a Forradalmi Tanács. A devecseri vasútállomást építő gépeket arra használták fel, hogy a szovjet emlékműveket és a faluban található minden emléket elsimítottak és a földdel egyenlővé tettek. A falu párttitkára ennek láttára kikelt magából, hogy ez még korai, hogyan mernek ilyent csinálni. A párttitkár karján a tömegből lövést kapott, és a karján megsebesült. A párttitkárnál a házkutatás során a lakosság több fegyvert és egy gépfegyvert talált. Az ottani ÁVO szervezetet a katonaság lefegyverezte, de sokan megszöktek közülük. A faluban egy évig volt termelőszövetkezet, de az is feloszlott. Azonnal megkezdődött a gyűjtés. A celldömölki MÁV közölte, hogy tehervagonokat indít, és egyenesen lisztet és nem gabonát szállít Budapestre. Sokan átmentek Ausztriába, hogy onnan fegyvert kérjenek, mert nem volt jóformán fegyverük, de nem kaptak. A fegyvert kérő küldöttséget Bursi István vezette.

A fenti szöveg a nevezettek elmondása szerint került gépbe a Ráday utcai Diákotthonban – az ellenforradalom idején – és így került a dokumentáció-gyűjteményembe, melyet a házkutatás alkalmával foglaltak le.
Bp., 57. szept. 25.

Várpalota - Inota

B. Artur. Székesfehérvári kocsival adományt (élelmiszert) hoztak fel, és a következőket mondta:

     1956. október 29-én Hajmáskérről jöttek Várpalotán keresztül az orosz csapatok segíteni a budapesti orosz csapatoknak. Amikor megérkeztek Várpalotára, a lakosság és az inotai dolgozók megtámadták a vonuló orosz 4 páncélos tankot és 4 lőszeres autót. Az inotai kisgyerekek benzines palackokkal gyújtották fel a páncélost és a 4 lőszeres autót.
     A fiatalság a munkásokkal karöltve fegyver nélkül, minden elszántságot beleadva, támadta meg a csapatokat. Az Inotai Erőműből a munkásság a vezetőségtől elvette a fegyvert, és visszamentek Várpalotára, várva a többi orosz csapatokat, hogy azok ellen harcot vívjanak.
     A lakosság, a munkásság felháborodva és forradalomra elszántan viselkedett.

A fenti szöveget a nevezett személy elmondása alapján írták a Ráday utcai Diákotthonban – az ellenforradalom alatt – s így került a dokumentáció-gyűjteményembe, melyet a házkutatásnál találtak.
Budapest, 57. szept. 27.

Délegyháza

Reggel 10 óra tájban ültem vonatra Délegyházán, ez a vonat Kunszentmiklósról jött. Vonalon kívüli gép. Az állomásokon rengeteg ember várta a vonatot, és a bizonytalanság abból is látszik, hogy fele felszállt, fele lemaradt. Az állomásokon a vonat továbbindulását hosszas tanácskozás előzte meg. Az emberek a vasútvonal mentén jönnek-mennek ide-oda. A soroksári Vasöntődénél a Kecskemét felé vezető műúton és főleg mellett, szovjet egységek vannak beásva. A vonat a Soroksári úti állomásra jött be, és valószínűleg 2 óra körül fog visszamenni. Dunaharasztin nemzetőrség van az állomáson, akik felszólították az utazókat, hogy bérüket vegyék fel, de munkába addig ne álljanak, míg szovjet csapatok vannak az ország területén. A Soroksári útról gyalog jöttem be, és útközben a Vágóhídtól kezdve orosz tankokkal találkoztam, a tankok személyzete készültségi állapotban van. A Hámán Kató utcánál magyar katonák a Mester utca felé terelik az embereket. Én a Vaskapu utcán és a Ráday utcán a Kálvin téren keresztül értem el az egyetemig. Különböző géppel írt röplapokat láttam.
     A következő dolgoknak voltam szemtanúja, csak hallottam azokról. Általában a hírközpont az állomás épülete az egyes falukban. Tegnapelőtt este nagy dörgést hallottunk délnyugat felé, az állomás letelefonált Kunszentmiklósra, mely állítólag Dunapentelére telefonált, honnan azt a hírt kapta, hogy a szovjet csapatok lövik a várost. Ezek különböző oldalról jövő ágyúlövések, egyre inkább halkulnak, a napokban Győrrel is beszélt az állomás, ahonnan azt a hírt kapta, hogy viszonylagos a nyugalom, a szovjet csapatok kivonultak. Az elmúlt éjszaka Kiskunhalasról érkeztek mezőgazdasági középiskolai diákok, akik azt mondották, hogy pénteken az ÁVH belőtt a tömegbe, 17 halott, a halasi tüzéreket Pestre irányította parancsnokuk. Egy szakaszvezető kiállt, hogy nem mennek a nép ellen, erre a parancsnok lelőtte, viszont az egység soraiból az őrnagyot lőtte le. Ezek a fiúk Szabadszálláson keresztül jöttek, ott igazoltatta őket egy páncélos egység, éjszakára cellába zárták őket, enni kaptak, aztán olyan sokan jöttek össze, hogy őket kénytelenek voltak máshol elhelyezni.
     A szabadszállási katonaságot a tömeg megtámadta, fegyvereiket el akarta venni, de mert állítólag a tömegben Kecskemétről szabadult bűnözők is voltak, a katonaság belelőtt a tömegbe. A vonaton egy utas elmondta, hogy a kiskőrösi laktanyát egy ismeretlen repülőgép éjszaka bombázta. Ennek az utasnak a bemondása szerint Fülöpszállás körül, egy országúton Dunaföldvár felé, egy óra hosszán át szovjet tankok vonultak.
     Kétségtelen, hogy éjszaka és nappal egyaránt nagy a légi tevékenység. A taksonyi állomáson magam láttam katonai őrséget, valószínűleg a bankházi repülőtérről jöttek. A környékbeli falvakban alakulnak Nemzeti Bizottságok. Ennek kapcsán az az észrevételem, hogy sajnos olyan elemek is felkerülnek, akiknél semmi indok, hogy ebben a megmozdulásban részt vegyenek. Emiatt hasznosabb emberek kimaradnak. Fegyvereket mindenünnen szedik be, dacára, hogy engedéllyel vannak kint. Ezekkel a fegyverekkel akarják a nemzetőrséget felszerelni. A környező falukban, Bugyin, Kiskunlacházán, Dunavarsányban, Ráckevén általában leváltják a régi tanácsokat. Mindenféle címert, emlékművet eltávolítottak. A bugyi és lacházi gépállomás igazgatója elhagyta munkahelyét. Tegnap éjszaka a délegyházi kavicsbánya gépeit ismeretlen tettesek le akarták szerelni. A munkásság egy emberként ment a gépek védelmezésére. Általában nagy a bizalmatlanság a sok rémhír [miatt], mindenki keresi a kisebb magyar adókat. A pesti adókban nem bíznak. Külföldet is inkább hallgatják. Mindenki szovjet csapatok nélküli szilárd rendszert szeretne. A vidékről való élelmezést jobban kellene és meg lehetne szervezni.

B. Egon 
1956. október 30. 1. ó.

Fenti feljegyzés az ELTE épületében a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága Információs Irodájában készült az aláírt személy által elmondottak alapján.
Bp., 1957. IX. 17.

Balatonzamárdiból jöttünk. Ott a tüntető parasztok és munkások felgyújtották a Tanácsházán található iratokat. Budaörsnél még mindig szovjet csapatok igazoltattak, és nem engedtek volna át, ha nem vöröskeresztes autón jövünk. Fehérvárnál még mindig rengeteg az ott állomásozó szovjet haderő. Teljesen körülvették a várost (Fehérvárt).
1956. X. 31. 8 óra
K. Edit

Fenti feljegyzés az ELTE épületében a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága Információs Irodájában készült az aláírt személy által elmondottak alapján.
Bp., 1957. IX. 17.

Jegyzetek

1 Mecséri János (Győr, 1920. ápr. 28. – Bp., 1958. nov. 15.): hivatásos katona, ezredes, hadosztályparancsnok. Az 1956-os forradalomban és ellenállásban való részvétele miatt kivégezték. Az esztergomi 7. gépesített hadosztály parancsnoka és Esztergom helyőrségi parancsnoka volt. Az Esztergomban 1956. XI. 26-án bekövetkező súlyos tragédia után, bejelentette csatlakozását a forradalomhoz. A 7. hadosztály átállásáról Esztergom városát is tájékoztatta. 1956. X. 31-én felderítést végzett Budapesten a szovjet csapatok helyzetéről. Részt vett Budapest védelmi tervének kidolgozásában és végrehajtásában. A 7. hadosztály egységei Mecséri utasításának megfelelően lezárták Budapest valamennyi főútvonalát és tüzelőállást foglaltak el. 1956. XI. 1-jén Maléter Pál honvédelmi miniszter a kormányőrség parancsnokának nevezte ki. 1956. XI. 3-án, amikor a Nagy Imre-kormány küldöttségét kísérte Tökölre, a többi felső vezetővel együtt őrizetbe vették. S bár 1956. XI. 4-én olyan utasítást adott ki fogságában, hogy nem kell harcolni a szovjetek ellen, az irányítása alá tartozó egységek a soroksári Juta-dombnál és a Határ útnál tűzharcba kerültek a szovjet csapatokkal. Mecséri Jánost a Kozma utcai Gyűjtőfogházban végezték ki 1958. november 15-én. [Jelzet: Budapest Főváros Levéltára: XXXIII. 1. a. X. kerületi 1958. évi halotti anyakönyv 1363. folyószám alatti bejegyzés. (4141. kötet)]
 2 Kossa István (Balatonlelle, 1904. márc. 31. – Bp., 1965. ápr. 9.): politikus, miniszter.
 

* A dokumentum-összeállítás I. része októberi számunkban jelent meg. (A Szerk.)