Téli táj
 

hegyek nagy fehér bálái a láthatáron
túl az égi gyapotszüreten
a dolgos csend birodalmában
zúzmarás idegvezeték
tél van kívül és belül
lépést se kell tenned
kisujjadat sem mozdítanod érdekében
farkasszemet nézel a vicsorgó faggyal
pilláid fehér nádszálai mögül csikasz les
kíváncsiság félelem
kilátszik a varjú a hóból
egy-egy rossz lépés az időből
megperzselődött szavak a szájban
fölcserélt sérelmek az emlékezetben
gyűrött mosolyt cipel magával
a szorgalmas reménykedő
elszégyellem magam hogy jövök én ahhoz
hogy itt legyek óvatlan árnyék a járdaszélen