Csak versem mondhatja
 

Atommagrészecskéktől agysejtjeimig
mindenek a kozmosz virágát nevelik.

Ami eszkimóknál a lég szelleme,
az a buddhistáknál üresség helye.

Próféták mondhatják, Jahvéban hiszek,
én kromoszómáimtól lettem az a gyerek-öreg,

ki a költészetet s filozófiát
József Attilával együtt ölelte át

s amit megtanított Freud, utána Jung,
saját természetem folyamaként szabadult

ösztöneimre és az értelmemre, mint
kutatásainkból ömlő törvényeink.

Éljen az ismeretlen! Légy táruló kapum
a lét-vemhes éjbe, közös mirákulum!

Nem hiszem, hogy bárki üvöltheti még:
kioltja szerelmünk, e csillag-taréjt

jóslat, fenyegetés, isteni pusztító,
ki jobban tudja, mi tűnő s megmaradó;

csak versem mondhatja s millió évnyi múlt:
mi a gyökerektől gyümölcsig táncolunk!