„A föld pedig kietlen és puszta vala,
és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.”

Homokos part,
Az ember végül

Ilyenre vágyik,
Ezt sugallják, táplálják agyába, ezt programozzák beléd,

A következő snitten már tökéletes testű nők futnak a habokban,
Pálmafamintás ingben napbarnította férfiak szürcsölgetik a pálmafák alatti [bárban koktéljukat,

Egy garantáltan ébredésmentes álombícsen.
 
 

VANNAK MÁSFAJTA bícsek, ha úgy tetszik, valóságok is,
Több költőiséggel, mint a gagyi plakátvilágot reklámozó utazási hirdetések,

Amikor egy tengernél töltött nyaralásból nem csak rosszul nyomott, elmosódó
                                                                               [poszter marad,
Esetleg tengerparti kiskocsmák emléke, frissen sült halak és könnyű fehérborok íze,

Egy szék, kettő, egy asztal
Lábait mossa a tenger,

Partközelben kopott halászcsónakot ringat a víz,
Foszladozó hajókötél tekereg tengeri szörnyként a sekély vízben,

Üres, lebetonozott tengerpart, hullámgörgette kavicsok, vízcsiszolta kövek,
Távolban rozsdás daru dől az égbe végtelen szomorúsággal,

Mindenhol a pusztulás,
Az ember nyoma.
 
 

ÉS VANNAK MÁSFAJTA ÁLOMutazások, hajózás, vitorlázás,
A kikötő keresése, reménye és elvesztése,

Tengerről nézni a partot,
Ahogy Isten ködbe burkol mindent, alkot,

Egy angyal partról nézi a tengert,
Csak a vizet, a köveket, nem akar látni embert.
 
 

TERMÉSZETES ÉS TERMÉSZETELLENES pusztulás nyomai [nyomában,
Az idő múlásának dokumentumai,

Jóllehet, az idő nem múlik, áll, sőt nincs is,
Csak nekünk könnyebb úgy, mintha lenne,

Miközben a szél, a víz, a nap, a természet dolgozik,
Teszi a dolgát sok ezer éve,

Néha az ember is igyekszik részt venni,
Ha másként nem megy, hiányával vagy pusztításával.
 
 

HOSSZÚ ÉVEK MUNKÁJÁRÓL van szó,
Mire a rozsda ráül a vasakra,

Mire a tenger hullámai esztétikusra csiszolják a szögletes betondarabokat,
Mire egy fotós észreveszi mindezt és láthatóvá teszi,

Évek hosszú munkája,
Évek lassú figyelme,

Hogy felismerje, elfogadja és megértse.
 
 

A TENGER ISTENé, ahogy Pilinszky is figyelmeztet,
Rozsdával, vasakkal, bójákkal,

Kövekkel, kavicsokkal, sziklákkal,
Széttört, lecsiszolt betondarabokkal együtt,

S ha megérdemli,
Mindezt megmutatja, odaadja a fotósnak,

Egy darab látványt
A teremtés legelső és legvégső csodáiból,

Legyen mit visszafoglalnia
Önmagából, önmagától.