A csiga bennem
 

Ahogy dolgozott az ujja, és éreztem, ahogy ott, ott, középen
tejes egészében elvesztem önuralmamat, és nyilvánvaló
jelekkel megadom magam, ha nem adtam volna már

meg az első pillanatban, szégyentelen kéjsóvársággal, s egy
csiga belső tisztaságával, mely bennem lakik, valahol
a szív környékén van kanyargós háza, s néha kimászik

a tüdőlebenyekre is, csöndben kúszik fel rajtuk, s a legrosszabb
az, amikor a gégecsőbe jut, elzárja az utat, nyákol és
összerondítja a szavaimat is, még a légzés is elakad,

a ház sem mindig ekkora, néha óriásira nő és beleszédül
önnön spiráljába, máskor egészen pici és szinte
észrevétlen, most azonban hatalmas, most félelmetesen nagy.