Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2006. 7. sz.
   
 
BABICS IMRE


Napkelet
 

1.
Hangyák ösvényén
áll. Világ, mely nem áhít
szépséget: pokol.

2.
Aranyhalai
nem tudnak a rátörő
iszonyú télről.

3.
Mélypont sincs már, csak
zuhanás. Búzát szór ki
a madaraknak.

4.
Hó nyomásától
fél házában egy asszony
nyáron is. Alkony.

5.
Tizenkét év: csak
egy macska volt oldalán
kiszámítható.

6.
Vakondtúráson
holdfény. Meghalni inkább
mint hasonulni.

7.
Szólítsd magadhoz
hajnaltájt, pillangózva
az óceánban.

8.
Kísértet tűnik
fel a szőlőlugasban.
Agg nő, háttal áll.

9.
Méhtetemek a
kaptár előtt. A Semmi
nem az Istené.

10.
Fagyöngy a téli
fűzfán. Idő – látszólag –
nem érinti meg.

11.
Róka sompolyog
az őrültekházának
küszöbe felé.

12.
Hadifoglyok kis
temetője. Balzsamtér,
látogatatlan.

13.
Jég alatt béka
ül. Amit sugall: mindent
végigcsinálni.

14.
Hómezőn táncol.
őrangyalát s önmagát
szórakoztatja.

15.
Csiga mászik a
kasza élén. Fohásza
önuralomért.

16.
Kisgyermek maradt,
gyámoltalan. Csak tűz s víz
nem rémíti meg.

17.
Derékba tört egy
nyárfa. Nyikorog; társa
tartja a szélben.

18.
Korcsa szemében
nem kérdés, mi az idő
a túlvilágon.

19.
Kegyként vörösbegy
költözött házába, öt
tojást kiköltött.

20.
Vidrakölykök a
gáton. Egek és fajok
ugrásra készen.

21.
Kozmoszról szóló
versre ejti elpusztult
társát a hangya.