Épített örökség
 

Minden a helyén volt.
A torony dajkálta harangját,
macskák görbültek a falak tövében,
a csillagok pedig a lapjárásnak
megfelelő alakzatokba verődtek.
Mint aki erre várt, a szellem
embere is megjelent a téren
(az állam természetéről szóló
előadását megszakítva),
és az obeliszk tövébe okádott.
A költőt a jelenetből kihámozható
tanulság nem érdekelte.
Nagyság szerint sorba rakott
ceruzákkal várt, hogy angyali
szemek meredjenek rá,
és ne csak egy irányból.
De csak én figyeltem őt
az odúkra szabdalt teremből,
készen állva mesés ajánlatokra.
Körömnyire csavarva a lámpa
kanócát, ahogy ütött az óra,
nem csak átvitt értelemben,
és a lelátók morajából ítélve,
a negyedik lovas is megmutatta,
mit tud