Tőkesúly
 

Ha felbukunk erősen, rézízű szájjal
az álom, a zárókő alól, a csendes nulláról,
ha kint van mindenünk, csalánnal teli az ágy.

Apa vagyok, valakik életében
egyszer medvetömegű árnyék. Megkérdezném,
csalán, mi ez a kétszerkettő, ezek az esetek,

világra jöttünk, de hátha nem ezért.
A Hold teje az úton. Félek, az eső elveri.
Látom, tereli az asszony a lányát, gyíkot sejt

már minden hasadékban, s tudom, szelíd
stúdiumok után jó az átváltozás, belenő saját
testébe a gyermek, és nem sok ez, mondjuk,

a levegő munkája teszi, az elnyelt mázsányi
fény, patazaj és latin visszhang az erekben,
ennyi. Lazac vagyok, az életem sós vízből

édesvíz, parányi fordulat: apa –
maradnék, nem úsznék tovább, folyókról,
vízesésekről nincs mit mondanom.