tanszoba
 

percek óta várok valamire
zsongó fejjel, görnyedt tartással,
neonfényben, neonbúgásban,
jobbra háztető-részletekkel,
az egyiken nyoma sincs hónak,
hacsak nem a cserép csillogása,
a másik egészen fehér, bár szürkés,
hasonlóan az ég színéhez.

most látom: esik is valami,
néha mintha csak a fáradt szem
vagy idegrendszer fényszerű pontjai,
frissen töltött szénsavas ital fölött
sistergő felhőéi rajzanának,
aztán megint látható esés,
függőleges vagy alig tér el tőle,
dőlésszöge változó és változik.

s azon belül kiválik egy-egy
lassabban s még szeszélyesebbnek
feltűnő pályán mozgó fehér pötty.
azután nem látszik semmi,
illetve mindig följebb ugrik az esés
onnan, ahova éppen fókuszálok.
autógumi pocsolyát porlaszt.
fénylő csövek a piszkos üvegen.

oldalról-lentről tompán buffog
a kosár- vagy medicinlabda,
sosem láttam még, micsoda,
mikor bent vagyok a torna-
teremben, nem ezt a hangot adja.
s hallottam még valami mást is,
nagy sokára jut el tudatomig,
egyetlen kósza harangkondulás?

pontosan nem is tudom, mire
várok, bár egyszerű a válasz,
ha nem is olyan triviális, mint
a nagyböjti belváros kegyelmes
harangjátéka majd hat órakor.
láthatóan sötétebb van már.
az nekem most megváltás lenne,
percek óta várok a megváltásra.