lóri csókja
 

benyitok a fürdőszobába,
páva, páva, fekete páva,
a kádban fekszik,
a fal felé fordulva alszik az öcsém.
a tükörbe nézve (neki háttal)
vakargatom az állam,
megébred,
szót váltunk.
kifelé indulnék,
az ajtó irányába fordulok,
s ott áll a küszöbön ugyanő,
vagy ötévesen, szőkén,
gyönyörűen,
angyali mosollyal méreget.
oldalra pillantok,
a még mindig kádban fekvő öcsémre,
majd vissza a velem szemben mosolygóra,
talán már dadogok is rémületemben,
mikor megkérdezem a kádban fekvőt,
látja-e a kisfiút előttem.
nemmel válaszol,
s afelől érdeklődik,
ami azóta világos számomra,
hogy megláttam a szőke angyalt:
elhagyott-e az ép eszem.
kissé kényszeredett mozdulattal
végigsimítok a kisfiú haján,
aztán hirtelen lehajolva
fejéhez szorítom fejem –
páva, páva, fekete páva,
az öcsém mosolyog.