Választott névtelenek dallamára
Pálos Rozita-áthalás
 

Ha majd a tél kimondja utolsó érveit
s egy hóvirágnyi figyelem okán
szót kér a szél és azt susogja egyre
„mondjátok, ki ez a Pávelcze-lány?”,

lesz-e válasz? Kihez jut el
a választott névtelenek dallama újra,
térből kiejtett tájakon kóborolva
felszisszen-e a bakonyi alleluja?

Pedig Élet az, miről itt szó van: por
és fészek, madárkották, locsogó patak.
Az ég aggódó kékjéből kilépő hullámok
ma is üdvözlégy-ütemre ringanak...

Nem tudjuk, kik, nem tudjuk, kit,
hová követnek; meddig a szemhatár,
kövekké tördelt hallgatáson túlra,
hol a fény fehér kalandja vár.

Nem a Halál az, miről itt szó van: csak
felfogni a magasból zuhanó zenét,
etruszk mosollyal fogadni a csendet,
és tisztán hagyni el mindenét.