Jelen volt
 

Ha vége, lemegy a nap.
Borzasztó egyedül. Borzasztó sötét a lámpa.
Vibrál. Serceg a falban a drót.
Tárt ablaknak pille, fürkész, denevér nekiront,
Nem véd a védetlen bástya.
Elillanhatnál, akár ma, ha ily elhagyott vagy.
Mi tart meg vesztedre váró, mégis?
Még tart egykori melege, illata, még neki beszélsz.
Bár vége s feljött a nap.
Zuhog mennyezetről azóta a múlt esője.
Meddig ázhatsz így mégis?
Végül mállik csak azért is a finoman szőtt kelme,
Nem tart össze történőt s múló-elmúlót szála,
És egyszer elapad a mennyei permet.
Kihagy, ráng a bűnös kéz, a megriadt elme.