Feszültség
 

Van olyan sínpár, min
félelmében mozdony
nem gördül sohasem.
Mélyen a földbe
temetve kígyózik.
Nem tudja senki, merre,
s azt sem, mire vár.
Fönt a füvét bárány
nem meri rágcsálni.
Hullámzik a dombsor,
ha mozdul alatta
egyet-egyet a sínpár.
Valami zúzó morgás
préselődik ilyenkor
föl homokig. De nem
reng tőle a föld;
elviseli. Álltában
az almot villázó férfi
hosszan nézi az asszonyt,
ki magot szór tyúkjainak
s kérdi: Hallod? Megin’ az.