Tölgyerdő
 

                               Szauer Ágostonnak

Eres levelek a makkot elfedik,
kérgéből minden olvasható, görcsük
fejnyi, már-már emberszerű,
kucsmás arcokkal, ha eljő a tél.

Hangya mászik nyári illatok után,
vágya ágán mérhető az idő.
Jobb elmenni. Közelre és távolra.
Nem látni, ereje mily késő,

de hegyek magasán, völgyek mélyén
pisla hajnalon lassan kiderül:
ez hát, ilyen a rendszer; hunyó fák,
szűkös nagyvilág, köztük szép és avítt

roskatag relikviák a fák, a
levelek, a makkok. Te mire gondolsz?