nem okoz nagy nehézséget átlépni az elvontságok szférájába, és ha ez valóban így van, akkor nyomban le is szögezhető, hogy korántsem meglepő módon vannak olyan szituációk, amikor a nem-írás az írás. A semmi valamivé alakulásának megfoghatatlanságokba emelkedő jelensége ez. (A valami látens semmivé alakulásának banális eseteire most nem emlékeztetnék.) A dolgok összemosódásának (felesleg/lényeg, fény/árnyék, kemény/puha, hideg/meleg, éles/tompa, hazug/igaz stb., stb.) tanúiként és áldozataiként ítéleteinkben igencsak korlátozottak és reménytelenül kiszolgáltatottak, tehetetlenek vagyunk. Meggyőződéseink eleven cáfolatai. Így hát optimális esély a nem-írás, amely írás-tétel bizonyossága. (A nem-írás, amely írás természetesen nem azonos a csupasz nem-írással. A csupasz nem-írás tulajdonképpen nem is létezik, mert ha körbehordozom a pillantásomat, akkor nem állapíthatom meg, hogy itt most a nem-írás esete forog fenn vagy van jelen. Csupasz nem-írás nincs is, hiszen a konvenciók szerint csak írás van. Ha viszont a nem-írás, amely írás-t feltételezem, akkor máris iszonyatos feszültséget kelt valami hiány, s nagy megnyugvást ad az a semmi, ami valami, vagy amely a valamivé válással kecsegtet.) A nem-írás, amely írás maga a beteljesülés, a teljesség, a belső, külsőbe vetülő megvilágosodás: egyszóval maga a tökély.
     Úgy tűnhet, hogy a jobb megértés érdekében mindezt bizonyos, vagy véletlenszerűen megragadott más jelenségekkel is behelyettesíthetjük, de óva intünk az elhamarkodott gondolatoktól: a tárgyak eleve kudarcra vannak ítélve, míg a cselekvések és a jelenségek világa meglehetősen ingoványos terület. (Találomra említsük meg a nem-sakklépést, amely sakklépés – így lejátszani egy játszmát, meglehetősen nagy merészségre vallana, vagy legalábbis lejárna az idő; meghiúsítaná szándékainkat az idő-szabály.)
     Ezért hát elégedjünk meg az alaptétel által felkínált nagyszerű lehetőséggel: a nem-írás totális írás, így erről tulajdonképpen nincs és nem is lehet több vagy más mondanivalónk. Érvényesítsük bátran e véletlenszerűen meglelt nagyszerű tételt, ha pillanatnyi zavarba kerülünk írás közben.*

Buda, 4004. december 19.
 
 
 

* Szigorúan írásvédett nem-írás, amely írás-szöveg, amelynek olvasásvédettségére ezúttal eredendően nincs szükség.