Így naplemente tájt

                                                 S.J.emlékének
 
 

Nekünk, szülőknek
már kissé szűk az élet
így naplemente tájt,
amikor minden ablak
festménnyé változik,
szürke kabátba öltöztet
a félhomály,
s dagad a sötét tetőn, fán,

mert égboltba temetve most minden remény,
minden apró elindulás,
mit a véges elme eltervezett.

Közéd és a pillanat közé
ékelhet-e új kalandot a lét,
amikor süvöltő csillag-csönd terül a tájra,
s valaki számonkéri rajtunk
mit neveltünk.