"Mi a különbség édesapám és az Isten között?A különbség jól látható: Isten mindenütt ott van,ezzel szemben édesapám is mindenütt ott van,csak itt nincs."
                         (Esterházy Péter: Harmónia caelestis)

A korai magyar hírlapokban ritka a hazai események "hírelése". A hírlapokban való szereplés nem volt egyértelműen örvendetes, így a híradásokban szereplők időnként megnehezteltek. A kezdetben heti két alkalommal, szerdán és szombaton megjelenő újságlevelek¹ az informális zárlat és az érdeklődés hiánya miatt kis terjedelmük ellenére is nehezen voltak megtölthetők. Az első magyar hírlapot egy ember írta és szerkesztette. Segítséget csak a levelezőtársak által beküldött anyagok jelentették. Az anyaghiány és a lap megtöltésének sürgető igénye miatt szerkesztői elgondolások – ha léteztek volna ilyesfajta igények – a gyakorlatban nem tudtak volna érvényesülni.
     A hazai eseményekről a lapok író-szerkesztői a személyes jelenlét hiánya miatt csak nagy ritkán, valamely "dolgozó társ" jóvoltából tudtak tudósítást közölni. Következésképp igen ritka jelenség, ha valamely közlés leírása mögött a személyes szemtanú frissessége, a részletes megfigyelés és a hangulat megidézésére képes beszámolót lehet olvasni. Ezek közé pedig csak országos figyelemre méltó események kerülhettek be. A helyi hatalomról, a kis közösségek ünnepeiről, amelyek ekkor még magukon viselik a barokk reprezentáció vonásait, ezért is ritka jelenségként bukkan fel a hírek között. Ezért is figyelemre méltó az a tudósítás, amely egy Tatán, 1801. augusztus 4-én és az azt követő napokban lezajlott helyi solennitás ceremoniális leírását adja.
     Az 1683-ban született ifjabb Eszterházy Ferencnek (aki Eszterházy Ferenc és Thököly Kata harmadik fia volt) Pálffy Szidónia grófnőtől született második, szintén Ferencnek – tehát a sorban már a harmadik Ferenc – keresztelt fia a híradás főszereplője. Eszterházy Ferenc bátyja Eszterházy Miklós lett a tatai ág alapítója, Ferenc maga gyermektelenül halt meg. 1746 szeptember 7-én született. Volt kamarás, majd belső titkos tanácsos lett. 1790-ben Nyitra megye főispánja, majd velencei követ volt. 1791-ben Sisztowban a török háborút lezáró diplomáciai testület érdemeket szerzett tagja. 1792-ben nápolyi követi szolgálatra rendelték. 1803-ban aranygyapjas lovaggá nevezték ki. 1808-ban tízezer forintot adományozott a Ludowika Akadémia létrehozására. 1811. március 27-én halt meg Bécsben. Előzőleg nevezték ki párizsi követnek. Halála napján Párizsba készült utazni. Miután elbúcsúzott testvérétől, gróf Fekete Ferencnétől, beült a kocsijába, ekkor érte a halál.
     Esterházy Ferencnek nem lehetett ellenére a hírlapi leírásban szereplő ceremónia. Eszterházy János családtörténeti munkája – adatait kizárólag Marczali Henriktől véve – megjegyzi róla: "Zajos ifjúsága lehetett: Párisban egy nassaui herczegnével viszonya volt, kire nagy vagyont költött, és azután férjével párbajt vivott; ugyanő lehetett, ki Quinquin álnév alatt sokat szerepelt a bécsi udvari körökben, miért a császárné kemény megrovását vonta magára." A megrovás oka "egy Althann grófnéval folytatott viszony" volt.² De a végzet őt is utolérte, vagy talán előtte járt – ez nem derül ki Eszterházy János leírásából, ugyanis ekként fejezi be a Ferencről szóló részt: "Neje, gróf Stahrenberg Mária Ernesztina, gróf Stahrenberg Gundaccarnak gróf Breuner Máriától született leánya, kit az udvar nagy botrányára egy gróf Schullenberg erőszakkal megszöktetett."³
     A hírlap tudósítása Eszterházy Ferenc életének arról a pillanatáról szól, amikor az 1792-ben kezdődött, kilenc évig tartó nápolyi követi szolgálatról tért vissza birtokára, Tatára. A hosszadalmas és látványos fogadtatás a hosszú távollét után visszatérő úrnak, a nép atyjának szól.
     Megjelent a Magyar Hírmondó Nro 12., Kőlt Bétsben, Boldog-Aszszony Havának (Augusztusnak) 11-dik napján 1801-dik Esztendőben. A lap Toldalékában kapott helyet. A Toldalékok mint mellékletek kerültek az egyes lapszámokhoz. Ezért ezeket az adott lapszám után következően folytatólagosan számozták. Ugyanakkor a következő számot, a szabályosan megjelenő újságlevelet megint – mintha a Toldalék nem is lett volna – újraszámozták. Ezért a Toldalékok száma, megjelenésének helye és idejére vonatkozóan igen hiányos ismeretek állnak rendelkezésre. Néha a lapszám végén jelzik, hogy ez Toldalékkal jelent meg, de van, hogy nem. Ez a tudósítás a 202. oldalon kezdődik.

Tata Augstus’ 4-dikén. A’ jelenvaló hónapnak eddig el folyt napjai a’ Tataiakra nézve valóságos öröm és innep napok valának. Ekkor látták meg t. i. újra, kilentz esztendők után Kegyelmes Főldes Urokat, Mélt. Galánthai és Frakóni Gróf Eszterházy Ferentz Ő Excellentziáját. A’ ki akkor itten jelen lehetett, nyilván tapasztalhatta azt a’ közönséges és szívbéli örömöt, a’ melly a’ kőlömbféle lakosokban külömb és sokféle, de igen tetzhetőképpen ki mutatta magát.
     Még az Ő Excje el érkezése előtt el telt 3 napok szüntelen való újság látásoknak, örvendetes beszédeknek és tudakozódásoknak, muzsika zengéseknek, és nyughatatlan várásnak napjai valának, nem tsak a’ Tataiaknak, hanem a’ mindenfelől ide bé-gyülekezett kűlfőldieknek is. [203]
     Illyen környűlállások között osztán Ő Excjának igen óhajtott meg-érkezése Aug. 1-ső napján délután 2 és 3 óra között. Ki-mentek Ő Excja elibe fél mértfőldnyire bizonyos Nemességen kivűl, az itt való Cancelláriánál lévő ifjú Urak, ló-háton, díszesen fel-készűlve, és az Ő Excja Tatai Dominiumában lévő minden Helységekből ki-válogatott lovasok zászlókkal. A’ mellyekre külön külön mindenik Helységnek neve fel vólt írva; zengvén közöttök mind a’ nemesebb, mind pedig a’ köz és pásztori muzsikák, az ő mezei életeknek ábrázolására. Hozzájok érvén Ő Excja, tőlök szép Orátziótskával tiszteltetett; és ekkor a’ már előre, bizonyos meszszeségre egymástól ki rendelt lovasok Ő Excja jövetelét egymástól ki rendelt lovasok Ő Excja jövetelét egymásnak, és az utólsó a’ városban nagy hirtelenséggel hírűl adták; a’ mikor az egyszersmind az öszsze-sereglett sokaságnak is ágyúk ropogása által tudtára adatott. A’ városba bé-érvén Ő Excja elsőben is a’ város Bírája, és Előljárói köszöntötték meg. Az után talált a’ piatzon egy az ide való ’Sidók által fel állítatott triumfusi kaput. Ez magas Píramis formára vólt fel-készűlve, zőld ágakkal és virág koszorúkkal fel-ékesítve, és a’ napnyúgoti óldalán ez a’ felűl-írás szemléltetett: Heil Dir, der Du kommst in tausend Gefahren siegend, der Herr der Heerschaaren ist Dein Schild; a’ napkeletin pedig ez: Glücklich erfolgte die Ankunft Sr. Excí. Grafen Franciscus Eszterházy, den 1-ten August 1801. Ezen kapunál az Ő Excja kotsija meg-állíttatott, ő maga egy ’Sidó által meg-köszöntetett, és egy nyomtattatott köszőntő Beszéd [204] is kezébe nyújtatott. E’ helytől fogva egész a’ Kastélyig két felől szépen, és egymástól illendő meszszeségre el rendelve állottak minden Tzéhek, mindenik erre a’ végre készíttetett igen tsínos tzímjeikkel. Ezek között a’ muzsikáknak minden nemei gyönyörködtették a’ füleket; a’ honnan itten az Ő Excja kotsija is lassan ment, hogy mind a’ muzsika, mind a Tzéhek annál ki-esmérhetőbbek lehessenek. A’ Kastéllyának kapuját érvén, véletlen mint egy tűndér világba látatott Ő Excja belé bukkanni. Ott vóltak t. i. nagy számmal, szép gustussal fel-őtözött Pásztorok és Pásztornék, a’ Tatai ifjak és Fejér-személlyek közzűl ki-válogatva. Nem lehet már ezeknek öltözeteknél, énekeknél, és magok-viseletknél, a’ mellyel a’ Grófot fogadták, szebbet gondolni; magán kivűl vólt az ember ennek a’ szépségnek látásán; a’ honnan magát Ő Exc.ját is, a’ Nápolyi ditsősségeknek 9 esztendőkig való szemlélések után is a’ könyvezésig meg-indították. Ezen szép seregtől koszorúkkal tiszteltetvén Ő Excja, tovább indúlt a’ kotsi, és a’ Kastélyba fel-vivő közép gráditsnak végénél állott meg, a’ hol ismét az elébbeniekhez minden szép ben hasonló, de öltözetek’ formájára valamennyire külömböző aratók, és aratónék – minthogy éppen aratás idején esett ez a’ pompa – énekkel, muzsikával, és kalászból díszesen készített koszorúkkal kedveskedtek kedves Grófjoknak. Benn a’ Kastélyban egy mind magát, mind Ő Excját igen meg-indító szép Orátziót tartott Fő Tiszt. Kánonok és Archidaconus Szarenka Pál Úr, a’ mellynek végezetével hármas [205] Vivat kiáltás hangzott az egész Kastélyban. Az alatt az idő alatt pedig, míg Ő Excja a’ maga szobáiba jutott – mellybe mintegy 11 minútum telt – fel-állítottak az Átsok, kőmívesek és tserepezők a’ Kastéllyal által ellenbe egy fából és deszkából készűlt 6 ölnyi magasságú Obeliscust. Az egész Obeliscus zőldes színnel vala meg festve, a’ hegyire vólt a Griff madár (a’ Gróf Eszterházyak czímere) helyheztetve; közép tájon pedig egy ég színű tábla, a’ mellyen ezen Német versek találtattak aranyos betűkkel:

     Ezen Obeliscust kerűlték meg az után, minekutánna a’ Grófot az ablaknál lenni észre vették, minden Czéhek muzsika szóval, és Vivat kiáltásokkal.
     Igen sok vólna mind azokat a’ módikat elő adni, a’ mellyekkel Ő Excjának minden rendű és sorsú hívei örömöket és tiszteleteket kinyilatkoztatni igyekezték, és abban egymással vetélkedtek. Tsak egynehányat említek hát még a’ nevezetesebbek közzűl. – Az Ő Excja’ bé-jövetelének estvéjén készítettek az ide való Kereskedők egy igen szép illuminátziót. Az Ő Excja Kastélyára szolgáló nagy tón vala fel-állítva, tsínosan öszsze-tsinált fenyő-szálakra két Pyramis. Ezek meg-világosíttattak. A’ két pyramis között vólt az Eszterházy Griff ezen alá-írással: Vivat Se. Exc. Graf Franz Eszterházy, és a’ Kalmárok’ tzímere, ezen írással: Vom Handelstand gewidmet. 1801. hasonlóképpen meg-világosítva. Ez a’ szép alkotmány a’ tónak túlsó partjáról, szép tsendes időben, török muzsika, és rakétázások ’ lövőldözések között közelített a’ Kastély felé.
     Más nap estve az Ő Excja belső kertjében vólt egy szép illuminátzió. Fel vala itten állítva egy igen szép gustussal készűlt kapu, a’ melly felett zőld falon arany betűkkel láttzott a’ következendő Chronostichon:
 

LVX perIlVra nItet rVtILo eXornata rVbore
soLVs aMor patrIs CorDe perennIs erIt.

az oszlopjai felett pedig két felől e’ vólt írva: Vivat Redux. Ugyan itten a’ T. T. Piárista Uraknál tanúló Ifjatskák egy a’ Virgílius V-dik Eklogájának követésével készített pásztori játékot, igen díszes pásztori ruhákba fel-öltözve a’ gyepen el-játtzottak, a’ kik között szívet-ható vólt kivált két kis gyermeketskéknek hallása, a’ kik még tsak nem rebegő nyelveikkel a’ Deák verseket tisztán, és szép pronuntiatióval mondották elő. Ezen játékot követte a’ már fellyebb le-írt pásztornéknak, és aratónéknak pásztori dall-jok, tántzok, és külöbféle mesterséges, és a’ mezőket felette gyönyörködtető forgásaik és bújkálásaik. Mind ezek azon a’ kies helyen az Elyzeumban képzeltették lenni az embert magával. [207]
     Ugyan ezen estve meg vala világosítva Tatának piattza, és két, a’ Kastély felé szolgáló úttzája. Szép vólt itten nézni, miképpen igyekezett a’ külömböző ész és tehettség külömböző találmánnyaival majd minden ablakban másképpen ki-mutatni Ő Excja eránt való tiszteletét. Maga Ő Excja is méltóztatott minden meg-világosított házakat meg-nézegetni.
     Tiszteltetett Ő Excja mindenféle írott és nyomtattatott Magyar, Német és Deák köszöntő és örvendező versekkel is.
     Mind ezekben a’ tiszteletnek meg-bizonyításaiban pedig a’ vólt a’ leg ditsősségesebb, hogy mind ezek a’ szíveknek önként való indúlásaikból származnak.
     Bóldog, bizony, az a’ Méltóság, a’ ki ennyire bírja a’ maga alattvalóinak szíveket, és a’ kinek Tisztjeinek bőlts, mértékletes, és szelíd igazgatások alatt ennyire érzi a’ nép a’ maga boldogságát.

Miután Eszterházy Ferenc kipihente a több napos ünneplés fáradalmait, uradalma további helységeinek látogatására is hamarosan sort kerített. Így jutott 1801. szeptember 15-én ünneplésének újabb állomására, amelyről a Magyar Hírmondó ismételten nem volt rest részletesen tudósítani. Bár itt már elfáradt a tudósító, és a köszöntő verseket, kronosztikonokat, talán nagy számuk miatt is, már nem tartotta szükségesnek egyenként felemlíteni. A forgatókönyv és a solennitás ikonográfiai és allegorikus üzenete meglehetős lélektelenséggel, minimális kreativitással ismételte a tatai ünnepségek programját, pedig már jócskán elmúlt az aratás – és vele a bukolikus reminiszcenciák – ideje.

Nro. 24. 1801. szeptember 22.412. oldal
Magyar Ország.
Pápáról. Sept. 15-dikén. Tegnap itten igen örvendetes nap innepeltetett. Meg-érkezvén t. i. sok hánykódásai, és az Ország betsűletiért el szánt szenvedései után Nemzetünknek Követje, Királyjunknak híve, a’ Hazának egy Oszlopja, Jobbágyinak édes Attya, véle lakóknak Barátja Gróf Eszterházy Ferentz Ő Exc-ja Megyénkbe, sőt Városunkba, nem vólt oly különböző tsak egy is, a’ ki ezen szerentsésen lett meg-érkezésen való örvendezett vólna. Le ezen innepet egészszen nem festhetem, [413] mert arra alkalmatlan vagyok: azért tsak azt jegyzem meg, hogy a’ Pompa nagy és külömb-külömbféle, a’ szívek pedig egygyek vóltak. Teszérre a’ Pápai Uradalom szélébe eleibe mentek Ő Excájának a’ Dominális Tiszt Urak láháton Magyar ruhában; a’ Birkás Arendások forma-ruhában; valami háromszáz Jobbágy zászlóval, dudával, trombitával, a’ Hajdúk lóháton, és egy Banda Mu’sikások. Elől hát jöttek a’ Vár-Hajdúi, az után a’ Jobbágyok az Ispány Uraktól vezéreltetvén, és mindenik falu tsapatnak a’ neve a’ zászlókra írva lévén. Azután egy szekérre erdő lévén tsinálva, benn vólt a’ Győri Szabad-sereg Bandája. Ezeket követték a’ Birkás Árendások Magyar egyforma ruhába zászlójokkal, mellyre egy bárány vólt kifestve, és zászolt tartott, mellyen Grif láttzatott, alól pedig ez az írás vólt. a’ bárány aranyozza a’ Grif tollait. Ezeket követték a’ Dominális Tiszt Urak zászlójokkal, mellyen ez az írás vólt: 
 

Qui Tua procurant Excellentisssime concti
Tam charo Domino prospera cuncta vovent.

Közöttök menő kotsiban vólt Gróf Ő Excellentziája, Udvari Tanátsos és Regens Bezerédi Úr Ő Nagyságával, a’ kik öröm-könyhúllatások között szemlélték, az örömben részt venni kívánóknak egygyes és vetélkedő törekvéseket. Bé-érkezvén a’ Városba, az itt lévő Magyar Polgárság egyforma ruhában, paszomántos tsákó-süveggel, kardal, és a’ Német Polgárság német formaruhában, paszomántos kalapban, fegyverben fogadták Ő Excelját, és háromszori salve után követték, sőt körűl vették. Bejjebb érkezvén, a’ Zsidóknak győzedelmi kapujokba ért, a’ hol valami 400 Zsidó fekete ruhába palástba glédába állva, ’s a’ Rabbijok Ő Excját nyomtatásból megköszöntötte. Ezen kapura függesztve vóltak az Ó Testamentomi Leplek, Úrimok, Tummimok, tíz parantsolat, Réztenger, Jerusálemi templom formája, egy szóval, nem tsak templomoknak, hanem házaiknak és ágyaiknak valamelly szembe [t]űnhetőbb ékességeit is ide fel tzifrázták. Beljebb állattak a’ Posztósok, egy darab rámába posztóra tsinált köszöntő versekkel, ezek előtt a’ Csapók egy vég szűrre vart versekkel, Fazekasok egy 30 itzés korsóval, a’ Pintérek egy középen üres, még is négy tsapra vehető ’s külömb külömbféle italokat adó hordóval. Ezek előtt vóltak sorba mindenféle Mesteremberek, Szűtsök, kiknek egy zebrán ülő lovas Katonájok vólt, és tsupa nyestből nagy zászlójok, azon versek, Bodnárok, kik egy egész kis hintót és két ágyú kereket tartottak, Vargák, Csizmadiák Kőmívesek, Takátsok, Szabók, egy arannyal ki-varrott szőnyeggel. Mészárosok egy arany borjúval, Asztalosok, egy igen szép ki pallérozott kis szobába rugók segíttségével fűrészelő, és két gyalúló legényekkel és egy rajzoló Mesteremberrel. A’ Mólnárok egy vízi mesterséggel, melly 4 szivárványos kútakból állott, mellyekből az után szökő-kút lett, mellynek vize egy malmot hajtott és követ is vágatott, ’s egy legényt is mozgásba hozott, a’ ki egy zsák lisztet vitt a’ garatra. Az Átsok egy mesterséges házfedéllel parádéroztak. [415] Mind ezen mesterségek tzímjére versek vóltak festve a’ nyájas Mú’sa etsetjével. A’ belső Városba érkezvén Ő Excellentziája, talált egy szép győzedelmi-kapura, mellynek a’ tetején egy jó magasságú piramis vólt. Ez alatt vólt a’ Tanáts, és Ő Excját meg-köszöntövén, örömmel érezték Ő Excnak el-hitetődését a’ felől, hogy őtet mint Attyokat úgy várják. Bellyebb a’ Reformátum Tamplomnál állottak a’ Togátus Ifjak 3 Professoraikkal, a’ hol egygyik Professor Úr, Orátzióval meg köszöntötte, ’s e’ mellett az Ő Excja tiszteletére írattatott ’s nyomtattatott Verseket által adta. Innét kísértetett Ő Excja arrább a’ Vár felé, mellynek kapujába várták Ő Excját a’ Jobbágy Aszszonyok, és kezekben tartottak tsibét, lúdat, tojást, borjút, pujkát, mézet, és mindent, a’ mi tsak Dácia alatt jó, mellyet a’ Gróf látván, örömébe könyvezőbe állottak szemei. A’ Vár’ Udvarába le szálván, egyszer tsak karikába vették 24 Pápai Szűzek, kertész egy-forma-ruhába (rövíd fejér ruha, zőld szegéssel, zőld kalappal, kosárral, mellyekben virágok és külömbkülömbféle honytermések vóltak) Békeríttetvén ez a’ koszorút érdemlett Nagyság soha se’ tudta mi leli, azomban egy a’ Szűzek közzűl egy fejérből és zőldből készűlt bokrétát (amaz a’ virtusnak, e’ pedig a’ halhatatlanságnak színelőjek [)] adott Ő Exc-nak , a’ másik azomba bé-nyújtotta azon Haydeni hangra T. Pápai Káplán Tóth Úrtól készíttetett Kertészi-éneket, mellyet azonnal Angyali hangon és szívet repesztő billegetésekkel el kezdettek énekelni, és úgy folytatták, hogy [416] az ott jelenlévőknek öröm-könyvekbe lábbadtak szemei. Vége lévén az éneknek, a’ Szűzek meg-indúltak, és bé-kerítve, az útat virágokkal hintve Ő Exc-ját szobájába fel-kísérték. Ott Ő Excját az Uradalmi Tiszt Urak udvarlották és képekben az ide való Praefectus Úr Öröm-beszédet tartott, és egyszersmind a’ Tiszt Urakat, Ő Exc-jok kegyeségébe ajánlotta. Tiszteletére jöttek az után Ő Excjának a’ T. Vármegyének lét Vice-Ispánnyai, és körűl belül lévő Assessor Urak. Az ide való mind a 3 Valláson lévő Pap és Professor Urak. A’ Városi Tanáts és egyebek. Az alatt az egész kísérő-sereg sorba a’ kertbe kerűlt, és Ő Exc-ja ablaka alatt mindnyájan Török mu’sika alatt el menvén, a’ Mesteremberek köszöntő-verseiket el mondották, ’s mesterségeket mutatták, a’ Tiszt Urak pedig Katonai módra tették tiszteleteket. Ezután ropogtak az ágyúk, és az ide való Polgárság háromszori salvét adván, Ő Excja ebédhez űlt dél után 5 órakor. Estve a’ Várkertben egy igen szép piramis vólt Ő Excja ablaka előtt ki-világosítva 180 métsekkel chronosticonnal és Ő Excja czímerével, és nevével, az után lett tűzi játék. Az egész Város ki vólt világosítva, és sok helyeken ablakokba igen szép jeleket, ’s verseket lehetett látni, nevezetsen Maninger Kalmár Úr’ ablakaiba Gothica formára, a’ Kávé-házba is azon ablakokba, a’ Vásár-álláson egy ki-világosított piramist, mellyet az alsó Majorokiak Magyar szép versekkel készíttettek, által ellenbe is egy piramis, mellyet maga egy Festő készített. A’ Godina Városokban is egy leveles szín [417] ki-világosítva. – Más nap 10 órakor vólt Te Deum laudamus, puska ropogások alatt, délbe ebéd, estve bál, mellyet kezdett a’ kertész Szűzeknek Contratántzok, fojtatott az egy forma jó kedv, és végezett az ő Exctól éjféle után két órakor lettt el-bútsúzás. Bóldog az a’ nép, kinek birtokossa ámbár a’ ditsősség Templomának lakossa, ámbár Nagyság, még is alázatosság, ámbár Úr, még is atya, ámbár a’ Hazájáért élet halál között forgott, még is él. Éljen örökké!!!
 

Jegyzetek

1 A korai újságok valójában levelek voltak, mivel előfizetőknek a postaszolgálat közvetítette. A hírek míg Pozsonyból vagy Bécsből a birodalom távoli részeibe, Erdélybe vagy a bánáti határvidékre értek, napok teltek el. Ugyanakkor a hírlap nehézkes és drága császári és királyi postaszolgálat nélkül nem is jöhettek volna létre. A hírlapok indításához ezért is föltétlenül szükséges volt a császári privilégium.
2 Marczali Henrik: Mária Terézia 1717–1780, Bp., [1891.] Reprint kiadás: Bp., 1987., 223.
3 Eszterházy János: Az Eszterházy család és oldalágainak leírása, kézirat gyanánt kiadja Herczeg Esterházy Miklós, Bp., 1901., 161.