Ne dicsérd meg a Kháriszokat,
hisz jól tudják ők úgy is,
mennyit érnek.
Minek a kultikus felsorolás,
a Képhisszosz vize,
a széplovú rét,
a lakhelyük, az ősi Orkhomenosz,
s hogy a dalszülte királynők, az üzletasszonyok
számba veszik az örömöt, a szépet?

Tény, hogy táncra, lakomára
náluk fizetnek be az istenek is,
s hogy körbezsongják az Ezüstíjast,
trónja mellé húzva székeiket.
De a tényeknél a nevek sokkal fontosabbak:
csak ott legyenek, legyen ott mind a három,
Aglaia úrnő, Euphroszüné, a dalszerető Thalia,
s említsd meg őt is,
Aszópikhoszt,
ki általuk nyert az olimpián.

Akárhogy is, Ekhót a végén el kell küldened.
Egy halott, az apa várja a hírt,
a feketére meszelt falú házban,
Perszephonénál,
hol úgyis elszárad a győzelmi babér.