Örökzöld betűk
 

félszeg ostromlóként fújdogál a szél
hajósunk bandukol egy szűk kis utcán
meg-megáll, s megfordul, mert köszöntenék

inkább illő, fürge bérkocsit rendel
tán finom kisasszonya kegyébe ér
ám jutalma csak jégvirágos ablak

meg hófúvás s a rég megúnt szerelmek
örökzöld, nem hervadó virágnyelve
cifra betűit szíve már feledte