A megfontolás tárgya
 

Ordítóan büdös szájszaggal ébredek:
Nyelvem alatt mintha poloskák nyüzsögnének,
Fogam alatt egyhetes, szikkadt kenyérként
Roppan a kitinpáncél. Amire most gondolok:
Fiatal nő, a reggel dohos szekrényében,
Megkívánom, de nem adja magát, falnak fordított
Arccal mélyül az alvás rítusába. Lélegzete
Egyre szaporább, aztán ki-kihagy; hiába rázom,
Hiába pofozom, életjelt nem ad. A reggel,
Maga a halott Reggel fekszik mellettem. És én is.
Hogy vagyok-e még egyáltalán, az őrületig és tovább:
További megfontolás tárgyát képezi.