Monumentum
 

Mert kell az éj beláthatatlan fényessége,
Egyre tömöttebben és tömöttebben
Izzok a mélységek örvényében.

Stonehenge-romjaim számolom,
Poklom héttorkú angyala vallat,
Egyre több sötét jóslat és tanács.

Aztán a teátrális momentum:
A lét szívéhez csapódom,
S az vakogva-nyüszítve elválik tőlem.