Sirmione
 

Az     elhagyott   középen   –   valósággal     világvége     – a
megismételhetetlen    mesék    színhelyén,      háromszögeket
számoltam,    háromszögbe    bujtatott    háromszögeket   és
folyt   az   alku.  Inkább a szavakra emlékezem, a sorrendre,
ahogy elgondoltam őket.

A  fülem  mélyén  szív  dobog.  Az asztal  lapján lukak, apró,
lakkozott   tavak,   a   fa   régebbi   látogatói.   Vajon  ez  az
ébredés   különbözik  Macbeth  ébredésétől?  A végzet testet
ölt   a   napfénnyel, az első reggeli fénycsíkkal. Hangosak és
mohók a halálos ítélet hírnökei.

Legjobb    a    kollektív    gyötrelem,    mert    az     emberek
egymásba   kapaszkodhatnak,   magukhoz   szoríthatják    a
sokkarú   halált.   Visszafelé   járnak   az  órák. Visszavonok
minden   mosolyt   és   jóindulatot,  elődöktől   és  utódoktól
egyaránt.

A    bekötött   szemű   Józsefet   testvérei   a   kút   szájához
vezetik.  Köntösén  csillagok  ragyognak.  A  fák koronáiból
ismeretlenhangú      csengetés      hallatszik.     A     tisztásra
szárnyak árnyéka vetül.

A     hegyek    kontúrjai,    Sirmionéből    nézve,    kelet   felé
fordított    arccal,    el-elmaradoznak,    vagy    egy    tusrajz
finomságával   az   égbe   oldódnak.   Amikor   a   hegy  már
anyagtalan,  nem  marad  vissza  más,  csak a meteorológiai
jelenség, a várakozás, a csoda gondolata.

Behunyt    szemmel    magam    elé    süllyedek,    a  moraj, a
hullám,   nem   hagy   levegőt,    ettől    kezdve    érezni    fo-
gom,  hogy  levegő  nélkül   is   élhetek,   csodákat   tehetek,
magamhoz  kedves  leszek.  Vár  rám a betört ablak. Milyen
boldog  érzés  a törött ablaküveget újraformálni, de a hamu
és az alvadt vér nem formálható semmivé.

Ki  ez  az  arc  a  marhavagon  ablakában?  Farkas  István,
magyar festő. Az ujja zöld, a körme fluoreszkál.

A  szörnyű  tetten  nem  léphetek  át.  Nem  születek  újjá, se
magamban,    se   másban.   A   hegyek   karéja   felett  és  a
közelben   sziklamászók.  Ember-hangyák,  kötéllel  és  kötél
nélkül. Vízesések és azáleák.

Félrehúzódik  az  istenes  szándék.  Itália,  Sirmione.  Kúpra
nyírt magnóliák. Sírni kéne.