Elég benézned egy kő alá. Láthatod, a giliszták
kamionsora körül hogyan lavíroznak a fürge hangyák,
élvezheted a pillanatot, amikor méretes
strandlabdaként végiggurulnak a sztrádán az ijedtségtől
összegömbölyödött pinceászkák, és a közlekedési rendőr
százlábúak már azt sem tudják, merre tereljék
a fokozott baleset-veszély miatt a forgalmat. Vagy
ha gumikesztyűvel kitapogatsz a padláson egy darázsfészket,
hallhatsz egyszerre felberregni tíz-húsz repülőgép-hajtóművet is,
mind indulna lebombázni egy trópusi országot,
de a bőrödből párolgó vegyszerek sűrű fellegei miatt kénytelenek
kontinensükön tartózkodni továbbra is. Vagy amikor fény- és
illatcsapdákat teszel ki éjszakára, csodálkozva méregeted
az éjjeli pávaszemeket, ahogy mint valami tantúrán résztvevő
borászcsoport fejtik az erjedésben lévő szirupot, felhasználva
a közlekedőedény-elvét, majd fésűs csápjaikat összeborzolják
a boldogságtól. A végén azt gondolod, minden emberi, ami csodálatos,
és belépsz lakásodba, betakargatod a pinceászkaként