Szerelmi bánat

                      Quantos an gran coyta d’amor
                                           (Joam Garcia de Guilhade)
 

A lovagok siránkoznak,
szemlesütve nyivákolnak,
nyekeregnek drága lanton,
holtat idéznek sírhanton,

kiabálnak, verekednek,
egymás ellen fenekednek,
tomporuk nyeregben fájdul,
ha szerelmet kapnak szárnyul,

még templomba is elmennek,
naphosszakat térdepelnek,
alamizsna, fogadalom
csurran-csöppen, sokadalom,

de eközben csak azt lesik,
vajon lábuk elé esik
a keszkenőd vagy a fűződ,
aranykulcsod, kis cipellőd:

bánatuk hímporos lepke,
olyan hímes, olyan repke,
mert nem szentek ők, csak hímek,
s tojásbul van minden rímek.