Sötét fellegek Ascalonban.
Mikor megfordul a szél,
összetöri szívedet, lovag,
a bűntudat, a mennydörgés,
a légzajlás.

Ivóvized sötét és keserű
lesz. Amerre jársz, szutykos
légörvény kísér: baj és jaj,
ami elijeszti majd a tapsifüles
gyereklánykákat.

Hát írj verseket, lovag! Cincogj
a szélnek! Mondják a bölcsek:
én hiába átkozódom, az évek,
a fáma erősebbek, mint a női
viharfellegek.

Ámde, kis lovag, akkorra mi marad
belőled? Megmondom: verssorok
rácsai közt vicsorgó költői én leszel.
Nem irigyellek, kedves: ennyi igazán
jár neked.