avítt szonett
 

a tender él habár kopik a sarmja
az anyagban ma minden értelem
rétegben tart de halál szégyellem
e könnyű szerben hogy lelek szavakra

most lapályon (de ez a kegyelem)
hogy nincs nincsen a telefon kinyomva
ki gondolná hogy én voltam idolja
nincs verdám mi teper a terepen

büszke nyomorult voltam én ma fáj
hogy nem látom okát helyét ha száz
gazdag egy lapban jaj mitől tolong

és máshol másfokon csupán a poszt oly
népszerű amit dicsér a tanár
s otthon modern helyett modellre gondol