a 38 éves tanszékvezetőnő, homlokán már a ránc szonettje
egyre erőteljesebb tercinákkal,
csak kétszer volt öngyilkos,
s ha kifogásol, longfellow nyelvén teszi,
látod, ahogy szeméből kilóg az izmos, jól nevelt indián
s metaforákban köszön

élmények, struktúrák, mindig előadásra menet
az út peremen Yeats szefirotikus fái,
egészen a kollektív kocsmáig a földtani intézet szállodájától
hosszú, hosszú az irodalomtörténeti út,

szegény H., szegény H. rettegett
pattanásos, szépreményű, komplexusos diákok fordultak el,
s ők kapkodták magukra a trikót, bugyit
még merevedésen innen
a mitikus Hudson partján
vagy az egyetem dísztermében

szóval, megvet a sajtó,
a 68 éves (egy középszerű kritikus megaszott gyönyöre)
viszont szemembe
mondja, te alkoholista állat, az állásodba kerül,
ha eltaknyolsz a jégen s nem halsz az ugrásba bele,
fegyelmi s erkölcsi bizottság elé citálnak,
pihenni küldenek,
időnap előtt nyugdíjaznak
adj bele apait, anyait,

egy emlék: a jégkocka lassan siklott testén,
nem is tudom,
hogy hihettünk annyira a vágyban,
végül maradt a pohár örökös örvénylő mélye,
s a betántorgás az amerikai irodalomtörténetbe,
valami kis, hűvös, árnyas alfejezetbe
kritikusokon, műértőkön, antikváriusokon innen,
de inkább túl