|
CSEHY
ZOLTÁN
A Hart Crane-kagyló kiemelése
...Thermopüleia, Black Prince, Flying
Cloud
s végig, végig a madártalan tengeren
a sótól részeg tengerész nyakláncán barnuló
cápafog,
így hordod testrészeid, láncon, sóban
s a kimart tudat foltjai freudi olajfoltok
elismétlik százszor az ember halandó, szörnyeteg neveit
végy egy eseményt, legyen jelentéktelen, s ha szóba öntöd,
szófajokkal teli, leginkább kuszán,
összezavartan, mégis pár perc után hasson úgy,
akár a cetlégzőnyílás komor, redőzött bőrön
mely igazát köpte láthatatlanul a testen, húson, nyelven túlra
Emil Opffer dán tengerészkapitány
ahogy éjjel, levizel a tatról
egyenesen az ókorba, valahová, a dionüszoszi misztériumok
közepébe, vagy a sportcsarnok pederasztái közé,
és a sárga, avas húgy szétfröccsenti a transzcendencia tüzét,
a két gyürkőző riválist,
a semmi hamut és parazsát,
a történés teljes fogalmiságát,
valahogy úgy alkotni meg, ahogy a repülőgép törzse
álmodja légbe szárnyait
vagy lemetszett ujjak gondolják tovább a testet,
noha a test érdektelenebb, csak a fiziológiára kiterjedő
javaslatokkal állhat elő, s nem nőhet túl
teremtett nyomorán
"Kis gőzmotorral át a Panama-csatornán"
Azimut 70, Appomatox és Somme távjai, horgony, kapocs
csak annyi van, mint két ér, nem, mint két here közt,
s a tapasztóanyag, a cement, a ragasztó, a mellérendelés, nem: a fonál,
a köldökzsinór,
az egybeöltés titka csak a felsorolás,
a véghetetlen, unalmas lista, a barokk eltökéltségű summázat,
a telefonkönyv tényzabáló mohósága,
a legderekabb enumeráció
de nem is ez, hanem a zátony, a Panis Angelicus,
ott, a képzelt történés legközepén,
mondjuk Mexikóban, köves ikratrilliók között,
fantomkeresztek mögött, a fényfüzéres szüzek
latin szagában, Panis Angelicus,
aztán valahogy mégis
vissza, vissza, vissza, ehető,
mondható, testes tengerekre |
|