Joseph Grand jegyzeteiből
 

Egy szép május havi reggel egy elegáns amazon végiglovagolt
pompás pej kancáján a Bois de Boulogne virágba borult
fasorain.

Május első reggelén pej kancáján ülve egy karcsú nő lovagolt
végig a Bois de Boulogne fái közt.

Verőfényes ragyogó májusi reggel volt, mikor pompázatos
sörényű pej kancáját megülve egy elegáns, darázsderekú
amazon ügetett át szinte észrevétlenül a Bois de Boulogne
illatozó virágoktól terhes fáinak enyhetadó lombjai alatt.
Selymes haja mint lobogó csapkodott felette.

Egy tavaszi reggelen egy nő lovagolt el a Bois-n át.

Májusi reggelen ellovagolt ő messzire tőlem.
Pej lovon ülve a park fái alatt ügetett.

Azon  a  reggelen mintha egy lovasszázad ügetett volna le a
bois de Boulogne-on. Sorfalat álltak a rügyeiket bontó fák.

Még nem jártak a buszok de ő már sehol nem volt.
Felkeltem.
Azután egész nap hülyén vigyorogtak rám a tegnap este tépett
virágok.

A  hajnalba  nyúló éjszakák végén hosszan lovagoltrajtam,
mellbimbói mint rügyek nyiladoztak. Gyorsan ment el.

Csak az a gebe volt karcsúbb nála.

Tavasszal első utam az Auberge du Bonheur-ba vezetett. Üres.
gyomorra konyak. Lakásom felé a fák között lócitromba
léptem.

Május volt. Tavasz végi hózápor. Elfagytak a rügyek. Álmomat
lódobogás verte szét.

Úgy lovagolt el, vissza se nézett.

Drága jó Jeanne-om, karácsony van ma.