Eredetmesék
 

( A bűntudatos gólya )

"Már egy hete csak a combjára
gondolok, mindig, meg-megállva,
csikorgó gyomorral, öblében
a tónak. Ámbár az ölésben

nem lelem örömöm, de jól van...
Valahogy feldolgozom magam.
Béka esz szúnyog, gólya meg békát,
így másszuk együtt a rangos létrát."
 

( Az angyalcápa áriája )

"Én még ős, szinte angyal voltam,
csak úszkáltam meg torpedóztam.
Hagytam a dagadt hullát másra,
senki se vett cápaszámba.

Hasítok, s a halak rettegve, némán,
dülledt szemivel egy se néz le énrám.
Szárnyaim fényesen suhogva
uszonyként szállnak a habokba'."
 

( A béka hattyúdala )

"Nem nyafognék, de most már kés jő.
Már látom, milyen is a bendő.
Egy szürke szárny lebbent az égen...
Nem leszek már olyan, mint régen."