Állati nyelvek
 

rókakas

abban a pillanatban,
amikor a róka bekapja
a kakast, de még
nem nyelte le,
új állatfaj születik:
a rókakas.
két feje van, egy
rókafej és egy kakasfej,
és az előzőből néz ki
ez utóbbi. lompos
farkát vígan lobogtatja
ez a lény,
de kakasfeje torz
halálhörgésbe rándul.
még egyetlen pillanat,
egyetlen nyelés,
és a ritka állatfaj
máris eltűnik,
kihal,
s marad a megszokott,
közönséges róka,
vulpes vulpes.
 

a gyík bőre

a gyík bőrét folyton felsérti
az éles í betű. ezért olyan
pikkelyes a gyík bőre.
 

a cinke

a cinkével már mengyelejev
sem tudott mit kezdeni.
 

a varjú neve

ha a varjú hangjából
kivonjuk a varjú
nevét, akkor
marad a k betű.
egy magányos,
összekuszálódott hang,
tele érzelemmel.
 

az erdei pityer

az erdei pityer sírós madár.
már az óvodában is folyton
bőgött, ezt folytatta az iskolában.
sőt: a havasi pityer annyira
sírós madár, hogy még a munkahelyére
is könnyekkel a szemében megy be.
 

a tigris i betűi

a tigris az i betűi miatt
folyton nevet és vicsorog.
hi-hi-hi. a többi állat
ezt bátorító jelnek véli,
közelebb megy a tigrishez,
hogy vicceket meséljen neki.
erre a tigris ráugrik
áldozatára, és vigyorogva
széttépi. ezért van az,
hogy a tigris i betűi
egyre híznak.
 

a sarki róka

a sarki róka büntetésben van.
viszont nehéz abban az iskolában,
ahová csak sarki rókák járnak.
képtelenség annyi sarkat
kialakítani, hogy mindenhová
beférjen egy-egy sarki róka,
büntetésből. ezért egy új
építészeti stílusra lenne szükség,
ilyen lehetne a sarkizmus,
az artktika vagy az alopex
lagopusizmus. "a sarki róka
nem válogatós." hajlandó
bármilyen sarokba beállni.
viszont ha felmérgesítik, akkor
mellső mancsával megfogja
a nyelvét, és jó hangosan, hogy
mindenki hallja, elkezdi idézni
a halhatatlan sorokat: "utca végén
sarok", "utca végén sarok".