"Most már lehet énekelni..."
 

                                      (V. A. barátom utolsó szavai)
 

Barátom haldokol
nem tapasztalt méltósággal,
barátom haldokolt.
Nem várja őt pokol,
ám egy másik valósággally,
s elbírja, indokolt.
Barátom elfogyó,
s nem lesz telt újra mint a Hold,
barátom elfogyott.
Teste fonnyadt bogyó,
lelke szívekben minta volt,
keményen csillog ott.

"Én most már alhatok:
létformák közül más jó rám."
- vélte, gondolható.
Barátom hallgatott,
s most egy mennybéli tanórán
barátom hallgató.
Űrt hagyott, űrt betölt:
hol nincs napkelte, napszállta,
van Napja sok köböl.
Barátom tündökölt,
ahogy kell, végigcsinálta,
barátom tündököl.