Helyett
 

1.

Semmi, majdnem semmi,
félbehagyott rajzok, szavak.
A megjátszott, aztán letagadott
düh helyett egy kéz ügyetlen
simogatásai és útkeresése
a hálóing redőiben.
Valahonnan a gyerekkori
nagy szekrényből előtekerőző
sértődések, majd távolságok
és levegővételekbe zárkózott
felsorolhatatlan részletek.


2.

Igen, a részletek,
az elfelejtett nevek, számok,
ahogy kirajzolódnak a hajnali
árnyékokban félig lehunyt
szempillád körül vagy
vállunk - nyakunk ívének
feszülésében s már másképp
emlékszünk megbántódásainkra
mikor tenyerünk fázósan összeér
a titkos másik örömben
s most szomorúságunk is láthatóbb.
 

                                    2004. március