Kihalt lesz újra
 

Minden egyes téli napod:
Kilincs, amihez nyelved fagyott
- Nem tudsz szabadulni tőle...

S a jól ismert szoba mögötte:
Mintha mélyen letüdőzne,
Aztán füstként kifújna.

Ugyanaz a kép fogad, ahogy
Belépsz: az asztal, a klaviatúra...
Mindaz, amiben megbújva

Elidőznek a magán-panteon
Házi istenei: akár hűtőben a freon.

S te, mint aki nem sokáig húzza,
Figyeled, amint a légvonat-peron
Megtelik - aztán kihalt lesz újra.