Visszafelé
 

Hogy este tízre aztán hazajöjjek,
Meg ne zülljek
Rosszra való dorbézok és firmák közt,
Mondta nagymamám, miután megérkeztem a
Vásárlásból, nos hát
Az üvegek visszaváltásának
Tényszerűen csörömpölő kötelezettségéből.
(Ha valaki esetleg valami élvezeticikk-félékre gondolna,
Naná, hogy Mira-vizes göngyölegekről van szó),
Mászom meg újra csak emlékeim Pisai Ferdetornyát,
Melyet észkerekem kellemetes múltba gördülésének
Centrifugális ereje zökkentett ki az egyenességből,
Jó lenne elfelejteni, hogy kedd van,
Meg Belgium, meg dobszerda, szerelem-csütörtök,
Na inkább erre összpontosíts, ró meg valahol
Egy nadrágbabújt felhő,
Így kerülhetnek szembe egymással a muzikális taktusok
És a szív ritmuszavarai, a valakibe habarodások,
Néha az ember pillanat-teste tévedésből visszafelé vándorol
És ott találja magát a tíz évvel ezelőttben,
(Mert ahány végtelenségig osztható századmásodperc-töredék,
Annyi hasonmásunk, annyiféle lényváltozatunk lézeng),
És látja egy barátját, a nadrágszíjnyi tiltott zónán loholni,
És háromezer mega-tehén hangerejével bőg a mikrofon:
A biztonsági sávot tessék elhagyni,
Kabátja szelét a metró széle lebbenti,
Dagasztja, mint a vitorlát,
És ő kifeszített pteranodonbőrkabát-szárnyakon
Repdes, végül boráztatta leszállópályán landol,
Szinte most már bizonyos, hogy a párkák
Életorsóm időnként visszafelé pörgetik
Az ezüstidők provinciáiba, oda, hol nagymamám
Nem színtelen-szagtalan klímában főzi a tejeskávét,
És nem glória-sarlóval irtja a gazt.