Festőversek
 

1.

A medvék az erdőből lejárnak kukázni,
húsz kalóz a hegyekbe veszi magát.
Én már
hosszú idő óta bevehetetlen vagyok,

gyerekhangok, meghunyászkodás.
Vagyis éltem?
Üvegházban, kétezerben.
A te szád se evilági.


2.

Darabka fahéj került az orromba,
állandóan csenget, jelez.
Akár rossz,
akár jó, alá hajlok,

beköszönt az ősz,
barnarőt diadém,
elérhetetlen gyönyör.
Engem ugyanaz a vágy gyötör.


3.

Arcod egyharmada világosság,
mint az őszi,
másodszor is virágbaboruló
gesztenyeág.

Illatod
lépésnyit hátrál.
Otthon szeretnék lenni.
Köztünk

rohanó szelek,
furcsa esőcseppek,
és bíbor,
akit soha nem ismerek meg.


4.

Ebben az országban másképp szól a szerelem,
itt hangfogót használnak,
és a bordák közé
nem lehet behatolni.

Ha görbén ülsz,
egy tekintet kiegyenesít,
és biztos kézzel helyreráz.
Szemedet lesüsd és vigyázz.