Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2005. 1.sz.  
 
MADÁCSY PIROSKA


Az író felelőssége
Illyés Gyula és Aurélien Sauvageot


"A »magyar sziget« és az európai közösség ezeréves együttélése ellenére, a magyar lélek soha sem fog igazán azonosulni a nyugati civilizáció népeinek eszmeiségével, és viszont, a Nyugat nemzetei sohasem fogják teljesen megérteni a magyar kultúrát..." - írja Zolnai Béla 1938-ban a magyar irodalmat franciául elemző dolgozatában.1 Zolnai Béla e vallomása, úgy tűnik, aktualitását veszti napjainkban. Nemrég lettünk hivatalosan az Európai Unió tagjai. Valóban, többé már nem vagyunk "izolált" nemzet Európában, oly messze a Nyugattól? Megéltük a 20. századot, s részesei vagyunk ennek a talán még bonyolultabb 21.-nek. S tudjuk-e a választ kérdéseinkre, vajon milyen az aktuális helyzete a nemzeti kultúráknak és irodalmaknak itt e közös Európában, a globalizáció folyamatában?
     Válasszunk két írót, egy franciát és egy magyart, akiket ezek a problémák foglalkoztattak. Aurélien Sauvageot (1897-1988) és Illyés Gyula (1902-1983), a 20. század őszinte tanúságot tevő írói. 
     Aurélien Sauvageot általunk felkutatott levelezése (aix-en-provence-i, budapesti archívumok) egy bizonyos metamorfózist tükröz, mely a fiatalkori évek és életének alkonya között figyelhető meg. Kezdetben a lelkesedés, bátorság, cselekvésvágy, azután - dezillúzió, kritikus szellem, miközben hűséges marad a kulturális dialógus szükségességének hiteléhez.2
     Milyen is volt a fiatal Sauvageot? Ahogyan megállapíthattuk a húszas években írt leveleinek hangulatából ítélve, szünet nélkül, határoztt céllal dolgozott, és tele volt tervekkel, elképzelésekkel. A nehézségeken túl tudott lépni, és képes volt újra talpra állni. Minden érdekelte, miközben állandóan olvasott és tanult. Megpróbált összekötő kapocs lenni Magyarország és Franciaország között, a politikai intrikák közepette nem riadt vissza a kényes témáktól. Nagyon nehéz korszaka volt ez az európai történelemnek, mindenki gyanakodott mindenkire. De Sauvageot soha sem vesztette el a hitét, az egyetlen megoldást és talán az orvosságot a nemzetek közötti értelmiségi párbeszédben látja. A budapesti Eötvös-kollégiumi franciatanítás és magyartanulás után visszatér Párizsba, hogy az Élő Keleti Nyelvek Főiskoláján 30 éven keresztül oktassa a magyar és finnugor nyelveket. Azt hinnénk, hogy élete könnyebb lesz, hiszen otthon van Franciaországban. De Zolnai Bélának írt levelei elárulják a még több problémát és nehézséget. A háború szörnyű következményeként a nemzetek méginkább eltávolodnak egymástól. A német megszállás alatt Sauvageot kénytelen valamennyi számára kompromittálónak tűnhető dokumentumot megsemmisíteni (levelek, fordítások, kéziratok), de ami megmaradt, azt is elkobozza a nála házkutatást tartó Gestapo. Miután Sauvageot szocialista és demokratikus érzelmű volt, a háború alatt és után támadták, akik nem szimpatizáltak baloldali mentalitásával. Egy 1956-os Guy Turbet-Delof-hoz címzett levelében keserűen ír arról, hogy a francia Biztonsági Szolgálat megfigyelteti magyarországi kapcsolatai miatt, de ugyanakkor a hivatalos magyar szervek sem tartják kívánatos személynek. Tehát elege van az egészből, úgy érzi, pályát kellene módosítania. "Elhatároztam, hogy másmilyen tanulmányok felé fordulok, és ha a karrierem folytatása úgy kívánja, szívesen elhagyom tanszékemet, hogy találjak valami kényelmesebb állást vagy foglalkozást..."3 Ez a levél egy rendkívül érdekes, eddig publikálatlan dokumentum. Guy Turbet-Delof 1947 és 1958 között a budapesti Francia Intézet igazgatója volt, miközben francia irodalmat tanított az Eötvös-kollégiumban. Sauvageot útját követve ő is meg akarta ismerni a magyar nyelvet, irodalmat, történelmet, és tanúja volt 1956-nak. Naplója, amely csak 1996-ban jelenhetett meg magyarul, megrázó dokumentuma az eseményeknek.4 Guy Turbet-Delof már október elején megjósolja a forradalmat franciaországi miniszterének. De senki sem hitt neki.
     Tudjuk, Sauvageot a maga részéről folytatja küzdelmeit a magyar tanszéken, miután soha nem volt politikus, csupán meg akart maradni becsületes embernek, a jobb és a baloldal között, valahol középen. De ez volt a legnehezebb.
     Bajomi Lázár Endréhez címzett levelei (1977-1985) halála előtti utolsó éveit mutatják be Aix-en-Provence-ban. Azt a vágyát, hogy megőrizze függetlenségét, és távol maradhasson végre a politikai és egyetemi intrikáktól. Meggyőződése, hogy a nemzetek közötti közeledés legjobb módszere a kulturális dialógus. Aki a szemére veti, hogy túl sok közeli kapcsolata van a Magyar Népköztársasággal, annak azt üzeni, "ha a mostani Magyarországgal kontaktusban akarsz maradni, nem szabad felfedni a kártyáidat..."5 Mindezek között egyre kevésbé bízik a modern mentalitásban, ez a század végi világ egyre kevésbé vonzó számára. A médiák uralma, a nyelvi elszegényedés, az emberi értékek degradálódása, az Amerika-divat - neki idegen marad. Nem tudja megérteni, hogy nincs többé szükség a hagyományokra, az egyetemes műveltségre. Egyedül érzi magát a századforduló válsághangulatában, de nem adja fel, ezért írja meg utolsó üzenetét Magyarországi életutam címmel, magyaroknak, franciáknak.6 Bajominak szóló levelei nemcsak ezt a dezillúziót mutatják be nekünk, de önarcképet is adnak: vallomásait, a magyarok és Magyarország iránti szeretetét és a fentebb említett könyve előkészületeit. Levelei esszészerűek: intellektuális elemzések lírai vallomásokkal fűszerezve. Idézzünk egy 1977-es Bajominak írt levélből: "Nyolc évet töltöttem Önöknél. Életem egytized részét. És mégis, ez a néhány év megváltoztatott mindent, és mindent meghatározott azt elkövetkezendőkre[...] Tudja, mennyire együttéreztem és érzek mindig nemzetükkel[...] Együtt szenmvedek és örülök Önökkel. Félig magyarnak érezhettem és érzem magam..."7
     Talán Illyés Gyula naplójában olvashatunk egy hasonló, de érdesebb hangvételű vallomást: "Ha magyarnak születek, francia szeretnék lenni, kényelemszeretetből..."8 Sauvageot számára a magyar írók és költők között Illyés Ady és József Attila után következik. Sauvageot és Illyés mentalitása valóban közelíthető: precizitás, észérvek, kritikus humor. Illyés Naplójegyzeteiben őszinte önarcképet ad, vallomást ars poeticájáról, mely egyben fontos tanúságtétele megélt múltjának és jelenének.
     Ahogyan Sauvageot fordításai, emlékiratai, levelei szorosan kötődnek a magyar irodalomhoz, kultúrához, nyelvhez, történelemhez, ugyanúgy Illyés az egyik leghivatottabb tolmácsolója nálunk a francia irodalomnak, s ha nem magyarul ír, legőszintébb gondolatai franciául szólalnak meg naplójában, és ha európai irodalmi példát vagy párhuzamot keres, szinte mindig franciát talál. "A barbár és művelt, a keleti és a nyugati -, ami a magyarság örök kettőssége is -, sőt a 'népi és az urbánus' először a franciában került abba az egynesúlyba, amit ma Európának nevezünk."9 Talán nem hangsúlyozza annyiszor, de szellemében, intellektuális magatartásában ő is félig francia, mint ahogyan Sauvageot - magyar. Pedig szinte az egész 20. századot felölelő életüknek tulajdonképpen csak néhány évét töltötték Párizsban vagy Budapesten (Sauvageot - 1923-31, Illyés - 1921-26), de ez a néhány év meghatározó volt számukra, végigkísérte írói pályájukat (levelek, fordítások, esszék, művek - megannyi bizonyíték).
     Minderről, s főleg hivatástudatukról az 1970-es évek közepétől nyilatkoznak legőszintébben. Illyés főleg az 1975-76-os Naplójegyzeteiben, Sauvageot pedig egyrészt Bajomi Lázár Endréhez írt leveleiben, valamint egy eddig ismeretlen esszéjében: A magyar könyv 500 éves címmel, mely saját gépírásával, javításaival és aláírásával a Petőfi Irodalmi Múzeum irattárában található.10 Lényegében ez az esszé az alapja a később megírandó Souvenirs de ma vie hongroise-nek, melyet francia olvasóknak szán. "Tervezek egy teljesebb művet a magyar kultúráról a francia közönség számára. Egy olyan tényanyagot kell a nyilvánosság elé tárni, mely felébreszti az érdeklődést, és hírül adja, hogy létezik egy olyan civilizáció, melynek nyelve nem tartozik az indoeurópai közösséghez, és eredeti színt hozhat az európai kultúrák egyhangúságába..."11 "Hogy válaszoljak Ady kiáltására:
     Szeretném magam megmutatni,
     Hogy látva lássanak,
     Hogy látva lássanak."12 - írja Dobossy Lászlónak 1975. jan. 11-én.
     És ugyanerről szól az 1974. szept. 13-án Fodor Ilonával folytatott rádióbeszélgetésben, melyet csak 1984. máj. 5.-én (tehát 10 évvel később, Illyés halála utána) tűznek műsorra.13 A Puszták népe Párizsban című riportot 1974-ben a cenzúra még nem találta publikusnak.
     Sem Sauvageot, sem Illyés nem volt politikus vagy történész, mégis hihetetlen racionalitással veszik észre az összefüggéseket, a tanulságokat, s az író, az irodalmár elkötelezettségét hangsúlyozzák. S amit legjobban gyűlölnek: a felelőtlen középszerűség az írói magatartásban. Mindketten baloldaliként indulnak, de sohasem kommunistaként, inkább ellenállók, a nép pártján állók, a szegényeket, az igazságtalanul elnyomottakat támogatnák s hisznek a szociális eszmékben. Mindez a két világháború között - vagy után nem is olyan meglepő. Sauvageot többször említi baloldaliságát sőt szabadkőműves-tagságát is, Illyés pedig soha nem titkolja, hová tartozónak érzi magát. De mindez nem zárja ki, hogy a történelmi tanulságoknak és az élettapasztalatoknak köszönhetően ne ábránduljanak ki a szocializmusból és ne gyűlöljék még jobban a butaságot, az erőszakot, a zsarnokságot és a nemzetek eltiprását. "L'écrivain est témoin de son présent et de son passé, ce qu'ils ont vécu et ont compris, appliguées á leurs oeuvres." Illyés írja 1942-ben: "Naplót írok - s valójában életem eseményei érdekelnek a legkevésbé. Legfeljebb kapcsolódásuk foglalkoztat néha, illetve mosolyogtat meg. Az, amit én keverek ki belőlük."14 Az összes mű tehát maga az élet, már-már regény az életről, még az olyan írók esetében is, akiknek nehezükre esik, hogy épp legrejtettebb érzéseikről nyújtsanak szinte vallatási adatot. Ennek a regénynek a magva és fedezete az a merőben művészi teljesítmény, amelynek már lehet "sorsa az alkotó személye nélkül is. Ezt akartam nyújtani." A napló tehát egy új műfajban, a regény, az önéletrajz és a szociográfia teljességében mondja el az igazságot.15
     Sauvageot igaz embernek tartja Illyést, mint erről Fodor Ilonának írt levelében vall: "Nagyon művelt ember, jólértesült és olyan - sajnos ez ritka a magyar íróknál - valóság és arányérzékkel rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy a legnagyobb biztonsággal ítélje meg a dolgokat. Mindenki másnál jobban értette a magyar fejlődés problémáit, az embereket és nyugati-keleti kapcsolatokat."16 És mindketten jobban értették Magyarországon, de Franciaországban is a fény mellett az árnyékot, a kiváltságosok mellett a "puszták népét". A Puszták népének francia fordításához Sauvageot írt előszót, az első fordítás 1943-ban jelent meg, a Gallimard kiadónál.17 Sauvageot így vall erről: "Illyés művei közül a Puszták népét értékelem a legtöbbre. Egyébként a francia kiadáshoz, mely a német megszállás alatt jelent meg, én írtam az előszót, de a könyvet nem fordíthattam én magam, mert ebben az időben a Vichy-kormány összes állásomtól megfosztott, s csak egy pillanatra engedték, hogy saját nevemen publikáljak valamit..."18 A fordításról nincs jó véleménye a szigorú kritikus Sauvageot-nak, de Illyés művét kivételesen értékes tanúvallomásnak érzi.
     Bár Sauvageot is hangsúlyozza, hogy Illyéssel nem volt igazán szoros barátságban, mégis: "...azt hiszem, én vagyok a hozzá legközelebb álló francia azon egyszerű oknál fogva, hogy eredetiben olvastam műveit."19 A többiek, akik Illyést fordították, csak Gara László nyersfordítását olvasva ismerhették Illyést: Eugéne Guillevic, André Frénaud, Jean Rousselot stb. És Illyés műveit olvasva, megőrzi, sőt önmagában érleli azokat a gondolatokat, melyeket írótársa ébreszt benne. Melyek a legalapvetőbb gondolatok? 1. Az anyanyelv, a nyelv hatalma - Illyés nyelvkaraktere az intellektuális tudás nyelve, a klasszikus műveltség és a szürrealizmus együttes jelenléte. 2. Nemzettudat - magyarságtudat. - "Vajon a gondolkodásmódot megismerve tudatosodott-e Illyésben oly fájdalmasan magyarsága? Vagy azoknak a magyar íróknak a hagyományai váltották ki belőle ezt a fájdalmas és tragikus tudatot, akik előtte jártak: Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi vagy Ady? Hogy Illyést a nemzet problémája állandóan kínozza, nem meglepő, mert senki sem nyúlhat úgy a magyar problémákhoz, hogy ezt elkerülje..." Mit is jelent magyarnak lenni? Teszi fel Sauvageot a kérdést. "Lassan fél évszázada osztozom a magyar nép minden örömében, reményében, gondja-bajában - teljes együttérzéssel, - de nem tudom körülhatárolni azt a magyar életet, amely megigézett, ma is igéz és igézi általam a hozzám közelállókat. Szeretném még hozzáfűzni, ebben a keresésben Illyés életműve adott számomra felbecsülhetetlen segítséget."20 3. A népek jogai - A népek fennmaradásához meg kell őrizniük egyéniségüket, személyiségüket, saját nyelvüket és kultúrájukat. A Kosztolányi-Meillet vitában - és most Sauvageot végre kimondja - Kosztolányinak volt igaza. Meillet, a Collčge de France híres professzora az egységes európai szellem érdekében azt kívánta volna, hogy a kis népek nyelvei eltűnjenek. Tudjuk, Kosztolányi szenvedélyesen vitatta e felfogás jogosságát.21 Sauvageot úgy érzi, a kérdés összefügg minden nép létével. Meillet egységes civilizációt akart. Úgy vélte, hogy az emberiségnek el kell jutnia arra a fokra, hogy csak egy nyelvet beszéljen, azért, hogy a lehető legvilágosabban fejezze ki eszméit. De ez elfogadhatatlan (és ezt Meilletnek meg is mondta). "Mert a nyelv egyenlő a nemzettel. Nyelvében él a nemzet. Ez az elv érvényes minden országra, minden népre. Nem tudom, mit gondolna Meillet, ha élne, de én azt látom, hogy maga Franciaország is éppen ilyen védekező helyzetbe szorult egy mindent elárasztó világnyelvvel, az angollal szemben. Most talán kezdjük megérteni Kosztolányit...". És Illyést, tehetjük hozzá.22 4. Magyar sors, amiről Sauvageot annyit beszél emlékirataiban. Sauvageot magyarul hangsúlyozza - "Ez tény, hogy a magyar sors mindig nagyon foglalkoztatott, foglalkoztat, sőt megrendített. Mindig, mikor magyar könyveket, verseket olvasok, akkor az a benyomásom, hogy valami nagyon érdekes és nagyon tragikus esemény előtt állok. A magyar nép tragikus nép abban a tekintetben, hogy nagy tragédiákat élt át, és azt remélem, hogy majd jobb időt ismer."23 5. Ugyanakkor, eljut megfogalmazásában a költői ars poetica - a költői hírnév titkához. Kosztolányit idézi: "az igazi költői dicsőség: a hit. Hinni valakiben, mint eszmében, érezni, hogy szükségünk van rá, mint regényalakra, melyet magunk alkotunk, álmodni felőle akkor is, ha művét nem ismerjük, nem is olvashatjuk, csak tudni, hogy van, hogy lennie kell, mert mindnyájan akarjuk..."24
     A Sauvageot-riport, és a Sauvageot-esszé a magyar irodalomról szinte ugyanabban az időpontban készült (1974-1975), mint Illyés Naplójegyzeteinek legérdekesebb kötete, az 1975-1976-os, az 5. kötet, mely - "egy eleven történelmi fonal regénye-esszéje", miközben más korabeli műveiben is, versben, prózában, drámában nemzetféltő költőként küzd.25
     A naplót olvasva, Sauvageot alapvető kérdései merülnek fel, de nem mindig és ugyanúgy. Amit Sauvageot nem ért, azt a 73 éves Illyés kristálytisztán, Adyt folytatva, nemzetkritikával, öniróniával és helyzetfelismeréssel közvetíti. Aggódik, de nem elfogult, félelmetesen pontosak a megérzései. A magyar sorsért nem tragikus sorstudatunk, hanem mi magunk vagyunk felelősek
     Melyek a kor legfontosabb problémái, melyeket hangsúlyoz?
     1. A század két összefüggő tünete: a közösségek félelmesen bomlanak, de mind félelmesebben védik kereteiket, határaikat propagandaanyagokkal is. A média nem megbízható, behatol a szellemi életbe, és átalakítja a közerkölcsöt: népellenség.26 2. És kik a médiák publicistái? A középszerűek, a hatalom talpnyalói, akik az irodalom által akarnak érvényesülni. Az újságírók a pártapparátus kiszolgálói.27 3. Ugyanakkor Illyés beszél a szocializmusból való kiábrándulásáról.28 A pártlapok irányítói, a pártapparátus bürokrata tagjai népellenesek, ők a hatalom kiszolgálói, a szellemi élet terrorizálói29, ők a magasan képzett hazaárulók30, a szocializmus kompromittálói. Név szerint nem említi őket, kivéve Aczél Györgyöt. Az MSZMP KB kulturális titkárával ambivalens a viszonya, valahogyan kívülről szemléli őt, a nagy machinátort, a színészt, aki az asszonyokat, az író-feleségeket próbálja manipulálni. Ő az, aki mindenről jól értesült, ő a jóbarát, a bennfentes, ő mindig jót akar, mindent próbál elintézni, de hát a körülmények, ugye...31 Illyés szerepelteti az események közvetítésekor, de tudjuk, érezzük, soha nem hisz neki igazán, sőt tisztában van kétszínűségével.32
     Mert az igazán szociális gondolkodásúak az elnyomottak és a megalázottak pártján állnak. Hogy a fokozatosan fölmerülő nemzeti és nemzetiségi kérdésekre milyen érzést tanúsítunk, az a mércéje - néha-néha félelmetes tesztje - a szociális gondolkodásnak, visszamenőleg és előreláthatólag egyaránt.33 Ma az ellenkezőjét tapasztaljuk, sőt a személyi kultusz, (illetve a személy diktálta kultusz, vagy a zsarnoki önkultusz) korát éljük, melynek magyar szállóigéi: ez van, ezt kell szeretni, eszi nem eszi, nem kap mást, minden tilos, de ami szabad, az kötelező!34 A zsarnokság elítélése mindenkor Illyés egyik legfontosabb erkölcsi tanúságtétele, hogy csak az Egy mondat a zsarnokságról című verset említsük; a Bánk bán átigazítása az 1975-76 évben szinte állandóan visszatérő téma. Az az ideológia, amely nacionalistának bélyegezi a nemzettudatot képviselő írót, halálra ítélt. A vádak Illyés ellen: irredenta, antiszemita, fajgyűlölő, soviniszta.35 4. A válasz: Tudj rendet című verse! De hogyan? Az európai helyzetben egy új reformkor lehetősége merül fel számunkra, melynek naprakész programját a következőkben látja.
     -  A nemzettudat erősítésével - nyelvvédelemmel. Ezernyi érv szól a nemzeti irodalmak léte mellett. A világ irodalmában is működhet nemzeti irodalom, de csak akkor, ha a világban külön helye van. A sorsporblémákról elfeledkező irodalomnak nincs esélye.36 A magyar népnek keményen kellett védelmeznie etnikumát, európai műveltségét. Történelme: védekező háborúk és fölkelések sorozata. Nincs Európában olyan anyanyelvi egység, amely annyira széttagoltságban védi etnikumát, mint a magyar.37
     -  Szükséges tehát az anyanyelv és a nemzeti kultúra - a népművészetek gyökereihez kell visszamennünk. Népies szellem, ébredő nemzetérzés, a nemzeti függetlenség vágya38 - az egységes magyar kultúra. A magyarság szétdarabolt. "Ha a magyar szellemi élet nem mutat sajátos - vagyis nemzeti - erőt s értéket, mi fogja indokolni az egész nép okát-jogát a sajátos létkeretre: nemzeti önállóságra?"39 Az etnikai egység - hazaárulás?40
     -  Illyés szerint az író felelőssége egy új ars poeticát sugall. "Csak azért is, szemben a költő, a mindenkori árral, sőt széllel!41 Elveszek, ha nem írok[...] De hisz nem írhatok igazat..."42 Az írói feladat megváltozott. Korunk modernsége nem a stílust, hanem az írói magatartást, jellemet méri: hűség a föladathoz, amit ránk bízott a nemzet, a haza. Az írói életmű hatása túllépheti az élet kereteit, legyőzheti az időt!43 Littérature -, écrivain engagée. Minden irodalom elkötelezett - a legfontosabb az igazmondás! "On m'accusera á tort d'étre un écrivain visant á charger le monde. Ce sont les points de vue que je voulais changer, l'aissant l'es hommes (déjá ceux d'Ozora) d ans l eur l iberté d'agir pour notre bien-étre commun, c'est á dire le mien y compris."44 Mindennek érdekében az írónak műfaji sokszínűségre van szüksége. Hogy hová is juthat, eszközei forgatása közben fedezi föl az író, és azt is, hogy melyik műfajjal kire és mikor hathat. Korunkban az esszé megújulása felválthatja az irodalmi kritikát. Kritikánk fő fogyatékossága, hogy nem segítette, nem szolgálta a népet. Egy doktrínát szolgálni kevés...45
     -  A nemzetmentés útja: Európa. Hazát váltani egyik pillanatról a másikra nem lehet. Igazi közösséget az anyanyelv teremt46, a sok-sok nyelv és nemzet - egy magasabb rendű közösséget. A népeket nem lehet elaltatni, a Duna völgyi népek végzetesen szükséges összebékítése csak szavakban elképzelhetetlen, sebészként kell beavatkozni, hogy tudjuk miként alakult a többmilliós magyar anyanyelvűek helyzete.47 Európai gondolatok sora zárja a szilveszteri reménykedést: mégis összeállhat a nyelvében egységes nemzet - az összefogás lehetséges és a béke.48 (De vigyázat, újra elveszthetjük, mint mindig, történelmünk folyamán.) E századból emelt fővel kellene kilépni.49
     Leszögezhetjük: egy évszázad tapasztalatai szólalnak meg Sauvageot és Illyés vallomásaiban. Küzdenek az öregedés és depresszió tüneteivel, átélik az elmagányosodás, a halálközelség, a betegség állapotát. De miközben Sauvageot főleg az emlékeit kutatja, Illyés a múltról és a jelenről szólva a jövőre gondol. Nem fogadja el Sauvageot "tragikus magyar sors" hitét -, úgy látja, a sorsunk csak tőlünk függ.
     Illyés rendkívül szigorú, amikor a századvég jellemzőit elemzi. Önző anyagi érdek vezeti a társadalmat, a biztonsághiány, a szorongás uralja a közérzetet, a napi médiából a nemzetiségi ellentétekről, a magányos, türelmetlen közösségek szembefordulásáról hallunk - túszszedés, repülőeltérítés, pokolgép, terrorizmus. Ami elválaszt: az a szokások, a vallás, az anyagi érdek. A nagy nemzetek birtokon belüli elfogultsága eredményezi a bajt.50 A történelmi események megrázóan ismétlődnek - (a kurd fölkelés leverését, tegnap még a szovjetek támogatták, ma a szocialista Irán számolja fel őket. És miért? Az olajért? S a haladó kormányok csak nézik, egyetlen szót sem szólnak, mint 1848; 1956 forradalmaiban nálunk.51) Az emberek eltávolodásának következménye a nemzetek eltávolodása is, de az erőszak erőszakot szül, a nemzetek szembefordulása újabb háborúkat eredményez.
     Ugyanakkor széthullás fenyegeti nemzetünket is, mert a belső viszály, az örökös magyar bűn, a magyar magyar elleni torzsalkodás pusztít. Az agyonhallgatás azonban nem visz sehova! Illyés az igazságot kimondó író útját választja, az elkötelezett író ars poétikáját még néhány évvel halála előtt is. Naplójegyzetei főleg az 1990-es években jelentek meg, de életének utolsó éveiben írt művei ugyanezeket a gondolatokat idézik, melyekkel hozzájárult az 1989-es politikai változásokhoz Magyarországon.
 

Jegyzetek

1 Béla Zolnai: La littérature hongroise, in: Visages de la Hongrie, Budapest, 1938. Les Presses Universitaires de Hongrie, p. 1.
2 Lásd részletesebben: Piroska Madácsy: Sauvageot d'aprés sa correspondance inédite in: L'esprit français autour de la revue Nyugat (1925-1935). Lettres Hongroises, Paris - Antológia Kiadó, Lakitelek, 1998. (397 p.)
3 Aurélien Sauvageot á Guy Turbet-Delof, Paris, 30 mars 1956, Fond 411. 5. Guy Turbet-Delof, 411/106, Bibliothéque Nationale Széchényi, Budapest.
4 Guy Turbet-Delof: Egy francia diplomata a forradalomban. Litván György kiadása, 1996. 180 p.
5 24 lettres de Sauvageot á Endre Bajomi Lázár entre le 31 mars 1977 et le 30 sept. 1985. PIMV. 4750/47. Petőfi Irodalmi Múzeum archívuma, Budapest.
Bajomi Lázár Endre (1914-1987) író, fordító, irodalmár. Párizsban élt 1934-1951-ig.
6 Sauvageot, Souvenirs de ma vie hongroise, Corvina, Bp. 1988. 300 p.
7 Sauvageot á Bajomi, le 14 octobre 1978.
8 Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1975-1976, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, válogatta, szerkesztette Illyés Gyuláné, Illyés Mária, 1975. május 29. 100. l.
9 Illyés Gy. (szerk.) A francia irodalom kincsesháza. Bp. Athenaeum, 1942. 1. Idézi Szegedy-Maszák Mihály: Illyés és a francia irodalom, in Irodalomtörténet, 2002. 5. l.
10 Sauvageot: Le livre hongrois a cinq cent ans, 1979. fonds fragment. Petőfi Irodalmi Múzeum Archívuma, Budapest, V. 4545.
11 Sauvageot levele Dobossy Lászlónak, Petőfi Irodalmi Múzeum, Kézirattár, jelzet: V. 4545/49/2.
12 Petőfi Irodalmi Múzeum, Kéziratár, jelzet: V. 4545/49/2.
13 A Puszták népe Párizsban. Vallomások a Puszták népéről és Illyés Gyuláról: Aurélien Sauvageot, Eugéne Guillevic, André Frénaud, Georges-Emmanuel Clancier, Jean Rousselot francia írókkal beszélget: Fodor Ilona 1974. szept. 13-án. (A rádióriport 32 oldalas szövegkönyve megtalálható az MTA Illyés Archívumban. Köszönet Stauder Mária archívumvezetőnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta az anyagot.)
14 Idézi Bodnár György: Az epika poétikai lehetősége Illyés Gyula prózai műveiben. In: Irodalomtörténet, 2002. 26. l.
15 i.m. Bodnár-Illyés.
16 Riport Sauvageot-val, 26. l., idézet Illyés 1972. okt.-ben írt leveléből Fodor Ilonának.
17 Jules Illyés: Ceux des pusztas. Récit traduit de hongrois par Paul-Eugéne Régnier, Paris, Gallimard, 1943.
18 I.m. Riport. 4. o.
19 I.m. 5. o.
20 I.m. 27. l.
21 Désiré Kosztolányi: Défense d'une langue nationale. Trad. László Gara. La Revue Mondiale, Paris, 15 janvier 1931. Kosztolányi Dezső: A magyar nyelv helyzete a földgolyón. In: Nyugat, 1930. II. 81. 92. Antoine Meillet: Les langues dans l'Europe nouvelle, 1918; 1928. Paris.
22 I. m. 30. l. "Meg kell védeni a mi francia nyelvünket[...]. Alkalmazni, tökéletesíteni kell, hogy fennmaradhasson a francia nemzet és a francia civilizáció." Erős várunk a nyelv - mondta Luther.
23 I.m. 31. l.
24 I.m. 32. l.
25 Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1975-1976. Szépirodalmi, Bp. 1991. 1975. július 8. 149. l.
26 1975. júl. 8. 149. 1. I.m.
27 1975. jan. 10. 11. l.
28 I.m. 1976. aug. 7. 471. l.
29 1976. aug. 7. 470. l.
30 1976. júl. 29. 458. l.
31. 1975. júl. 7. 148. l.
32 1976. jan. 15. 342. l.
33 Szept. 25. 529. l.
34 1975. jún. 14. 105. l.
35 1976. febr. 1. 351-352. l.
36 1976. máj. 18. 403. l.
37 1976. aug. 22. 489. l.
38 1975. jún. 14. 113. l.
39 Aug. 6. 190. l.
40 1976. máj. 18. 420. l.
41 1976. jan. 30. 350. l.
42 1976. jan. 15. 335. l.
43 1975. júl. 15. 155. l.
44 1976. aug. 2. 462. l. "Nem igaz az a vád, hogy olyan író vagyok, aki meg akarja változtatni a világot. A szemléletmódot, a világlátást szeretném megváltoztatni, meghagyván nekik (már az ozoraiaknak is), hogy szabadon cselekedjenek közös jólétünkért, beleértve az enyémet is."
45 1975. júl. 19. 162. l.
46 1975. dec. 25. 304-305. l.
47 1976. dec. 26. 589. l.
48 dec. 31. 592. l.
49 nov. 16. 560. l.
50 1975. dec. 25. 303-305. l.
51 1975. márc. 26. 63. l.