|
NOVOTNY
TIHAMÉR
Illesztések - Átfestések - Rétegződések
Győrffy Sándor kiállítása Győrben
ésKomáromban*
Amikor az ember egy áteresztő vászonra
fest áteresztő és fedő pigment rétegekkel, kétoldalas lesz a kép. Azaz
két oldalról nézhető a mű jelszövete: elölről és hátulról. De az, vajon
a mű melyik oldalát tekintjük elsőnek és melyiket másodiknak, természetesen
csak szemléleti felfogás, esztétikai döntés, logikai választás kérdése.
Jobban mondva, ha elvetjük a jelfelrakás sorrendjét, már tetszőlegesen
választhatunk a felületek innenisége vagy onnanisága között.
Itatósszerű
vagy puhaszövésű áteresztő vásznakkal már találkoztam néhányszor egy-egy
művész életművében, de tökéletesen átlátszókkal még nem. Ezért inkább azt
mondanám, hogy speciális celofán-, műanyag-, vagy térképfólia, illetve
üvegszerűen átnézhető felület az, amire a képzeleti kép jelábécéje, jelszövete
élvezhető vizuális üzenetté sűrűsödve felrakódhat. Sőt, a megkezdett jelülepítési
munkát most már hol innen, hol onnan folytathatja a művész. Tehát minden
ecsetvonásnak, minden gesztusnak lesz egy kifelé néző és egy befelé forduló,
egy rejtett és egy nyilvánvaló oldala. Ezeket a rejtett oldalakat azonban
már csak akkor szemlélhetném meg, ha tekintetemet valamilyen fizikai csoda
folytán bejuttathatnám az egymásnak hátat fordító két elől nézeti réteg
közé. A megvalósuló képnek ily módon két elől-hátul nézeti oldala és egy
jelentéstanilag üres, elméletileg semleges, "áteresztő" közege alakulna
ki, amely, mint egy hártyavékony, millimikron magzat-óceán, magába ölelné
a vizuális üzenetét firtató tekintet-magzatot.
Ismerek egy
ilyen művészt, a Hollandiában élő Membrandt nevezetűt, aki szellemes, Rembrandtot
is megidéző öntitulusához híven, membránként, azaz "rezgésbe hozható hártyaként"
hozza létre (nem csak) fóliára festett műveit. Tudniillik ez az élet- és
művészetfilozófiája: Nyugatról Kelet felé tekinteni, Kelet felé fordulni,
s a két égtáj kultúráját közvetítő "közegként" összefogni.
Győrffy Sándor
- azaz - rodnáS yffrőyG [!] azonban nem egészen így építi fel legújabb
képeit. Ő a hordozó anyagnak csak az egyik oldaláról kezdi el rétegezni
a grafikát vagy a festményt, de úgy, mintha az, valaminek mindig a tükörképe
is lenne egyben. A papír vagy a vászon tehát, még elméletileg sem átlátszó
közeg. Az egymásután felfestett, felhordott, rajzolt, nyomtatott, hengerelt
vékony színhártya-felületek, mintaháló-átpréselések, -leképezések, ecsetpamacs-nyalintások
elfedő vagy áteresztő pigment-szövetei, valamint a mértani kihagyásokkal
szerkesztett, aprólékosan szolgai, szabványosított mozdulatleképezések
újabb és újabb látszatok szerinti vagy valóságos bőrrétegeket vonnak, terítenek,
feszítenek egymásra, és növesztenek egymás mellé. Győrffy tehát rétegről-rétegre
építkezik. A végső befejezésig lépésről-lépésre mindig mellétesz, melléilleszt
és hozzáad valamit a már megszületett képmező-réteghez (rétegekhez) és
semmit sem vesz el - hacsak a geometrikus, emblematikus kihagyásokkal és
a ragasztócsíkos kifedésekkel nem - a már meglévő alapfelületből (alapfelületekből).
Ezért az ő tárgyiasult, vizualizált retinafilozófiája a "fecsegő felszín"
dinnyehéjaként úszkál a titkokat rejtő mélységek felett, mert mégis csak
"a legmélyebb a bőr" -, ahogy Paul Valéry mondaná. A műveket sorolhatnánk:
Szárhegyi palánk, 1998; Szárhegyi táj I-IX., 1998; Sötét
víz partján, 1998; Talált szöveg átfestése /Steve Reichnek ajánlva/
I-II., 2000; Gyermelyi sorozat I-IV., 2000; Akkord I-III.,
2002; Rétegek I-II., 2004.
Ezeken a képtípusokon
rendszerint valamilyen talált tárgy vagy tárgyak felületeinek az egyszeri
vagy többszöri felhasználásán, átnyomásán, átpréselésén, levonásán (pl.
vaslemez, kerítésdeszka, rajztábla, fotó-fénymásolat, szövegtábla, lábtörlő,
festékvödör stb.), a nyomhagyások véletlenszerűségén (lásd felületképződés),
és a tudatos továbbalakításokon (a színharmóniák és kompozíciós arányok
megválasztása), az elforgatásokon és illesztéseken (szimmetriák és aszimmetriák
megkomponálása) van a hangsúly.
A végsővé
dermedő műtárgyfelszín alatt tehát, hámrétegről hámrétegre születik meg
a TITOK, mint egy megfejthetetlen, "elkendőzött" fogalom. Így ez a FOGALOM
olyan, mintha a nem vizualizálható, a képileg nem megjeleníthető tartalom
kigőzölgése lenne, melynek lecsapódó párája, inkább csak SEJTELEM. Az elrejtett
TARTALOM szín- és jelsejtelme, azaz: MOLATRAT, mert elméletileg
a megtett út visszafelé is járható ÜZENET. Melyben a LÉLEK azt üzeni, szőj
a felszínre mélyből jövő álmokat! Mert az ÁLMOK eggyé teszik a nappalokat
és az éjszakákat.
Ismerek két
kitűnő művészt az ausztriai Berndorfban, Kurt Welthert és Varga Júliát,
akik eredendően eredeti, mégis hasonló képépítkezési technikát alakítottak
ki maguknak, mint az őket utánozhatatlan forrásként tisztelő Győrffy
a Xántus János Múzeumban és a Komáromi Kisgalériában kiállított munkáiban.
Az említett művészházaspár képei azonban, a végeredményt tekintve, mindig
figurális természetűek, yffrőyG alkotásai viszont, a dekoratív-absztrakt
szemléletű művek mellett -, ha néha ábrázoló jellegű kiindulási pontot
választ is magának -, mindig az elvonatkoztató eltűntetés irányába haladnak.
("K" [G. Klimt] és "M" [C. Monet] sorozat I-IV., 1999;
Kép-Betű-Híd I-II., 2002; Apám arca I-III., 2003.) A kép-tárgyak
azonban - mint az elleplezett, felfejthetetlen emlékezés rekvizitumai -
maradnak.
Győrffy Sándor
kis módosításokkal két helyszínen is kiállított és kitűnően, izgalmasan
rendezett, az utóbbi hat évben keletkezett (szemléleti) monotípiái, egyedi
szitanyomatai, szöveg- és képátfestései, számítógépes nyomatai, és kézi
geometrikus-absztrakt krétavonalrajzai olyan elegáns, tiszta, világos és
eszközeiben, nyelvében következetesen egységes arcát mutatták egy, az ötvenes
évei elején járó, már sok mindent kipróbált művész szubjektív elgondolásainak
és esztétikai ízlés- és érzésvilágának, hogy az még a legszigorúbb kritikával
élők táborától is "említésre érdemes" osztályzatot kaphatott volna. Ez
azonban sajnos nem történt meg. Ennek okát most nem firtatom, inkább megadom
a tárgyilagos értékelést: "a teljesítmény kifejezetten említésre érdemes"!
* Xántus János Múzeum,
2004. május 6 - június 6.; Komáromi Kisgaléria, szeptember 10 - október
10. |
|