Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2005. 1.sz.  
 
NOVOTNY TIHAMÉR


Illesztések - Átfestések - Rétegződések
Győrffy Sándor kiállítása Győrben ésKomáromban*


Amikor az ember egy áteresztő vászonra fest áteresztő és fedő pigment rétegekkel, kétoldalas lesz a kép. Azaz két oldalról nézhető a mű jelszövete: elölről és hátulról. De az, vajon a mű melyik oldalát tekintjük elsőnek és melyiket másodiknak, természetesen csak szemléleti felfogás, esztétikai döntés, logikai választás kérdése. Jobban mondva, ha elvetjük a jelfelrakás sorrendjét, már tetszőlegesen választhatunk a felületek innenisége vagy onnanisága között.
     Itatósszerű vagy puhaszövésű áteresztő vásznakkal már találkoztam néhányszor egy-egy művész életművében, de tökéletesen átlátszókkal még nem. Ezért inkább azt mondanám, hogy speciális celofán-, műanyag-, vagy térképfólia, illetve üvegszerűen átnézhető felület az, amire a képzeleti kép jelábécéje, jelszövete élvezhető vizuális üzenetté sűrűsödve felrakódhat. Sőt, a megkezdett jelülepítési munkát most már hol innen, hol onnan folytathatja a művész. Tehát minden ecsetvonásnak, minden gesztusnak lesz egy kifelé néző és egy befelé forduló, egy rejtett és egy nyilvánvaló oldala. Ezeket a rejtett oldalakat azonban már csak akkor szemlélhetném meg, ha tekintetemet valamilyen fizikai csoda folytán bejuttathatnám az egymásnak hátat fordító két elől nézeti réteg közé. A megvalósuló képnek ily módon két elől-hátul nézeti oldala és egy jelentéstanilag üres, elméletileg semleges, "áteresztő" közege alakulna ki, amely, mint egy hártyavékony, millimikron magzat-óceán, magába ölelné a vizuális üzenetét firtató tekintet-magzatot.
     Ismerek egy ilyen művészt, a Hollandiában élő Membrandt nevezetűt, aki szellemes, Rembrandtot is megidéző öntitulusához híven, membránként, azaz "rezgésbe hozható hártyaként" hozza létre (nem csak) fóliára festett műveit. Tudniillik ez az élet- és művészetfilozófiája: Nyugatról Kelet felé tekinteni, Kelet felé fordulni, s a két égtáj kultúráját közvetítő "közegként" összefogni.
     Győrffy Sándor - azaz - rodnáS yffrőyG [!] azonban nem egészen így építi fel legújabb képeit. Ő a hordozó anyagnak csak az egyik oldaláról kezdi el rétegezni a grafikát vagy a festményt, de úgy, mintha az, valaminek mindig a tükörképe is lenne egyben. A papír vagy a vászon tehát, még elméletileg sem átlátszó közeg. Az egymásután felfestett, felhordott, rajzolt, nyomtatott, hengerelt vékony színhártya-felületek, mintaháló-átpréselések, -leképezések, ecsetpamacs-nyalintások elfedő vagy áteresztő pigment-szövetei, valamint a mértani kihagyásokkal szerkesztett, aprólékosan szolgai, szabványosított mozdulatleképezések újabb és újabb látszatok szerinti vagy valóságos bőrrétegeket vonnak, terítenek, feszítenek egymásra, és növesztenek egymás mellé. Győrffy tehát rétegről-rétegre építkezik. A végső befejezésig lépésről-lépésre mindig mellétesz, melléilleszt és hozzáad valamit a már megszületett képmező-réteghez (rétegekhez) és semmit sem vesz el - hacsak a geometrikus, emblematikus kihagyásokkal és a ragasztócsíkos kifedésekkel nem - a már meglévő alapfelületből (alapfelületekből). Ezért az ő tárgyiasult, vizualizált retinafilozófiája a "fecsegő felszín" dinnyehéjaként úszkál a titkokat rejtő mélységek felett, mert mégis csak "a legmélyebb a bőr" -, ahogy Paul Valéry mondaná. A műveket sorolhatnánk: Szárhegyi palánk, 1998; Szárhegyi táj I-IX., 1998; Sötét víz partján, 1998; Talált szöveg átfestése /Steve Reichnek ajánlva/ I-II., 2000; Gyermelyi sorozat I-IV., 2000; Akkord I-III., 2002; Rétegek I-II., 2004.
     Ezeken a képtípusokon rendszerint valamilyen talált tárgy vagy tárgyak felületeinek az egyszeri vagy többszöri felhasználásán, átnyomásán, átpréselésén, levonásán (pl. vaslemez, kerítésdeszka, rajztábla, fotó-fénymásolat, szövegtábla, lábtörlő, festékvödör stb.), a nyomhagyások véletlenszerűségén (lásd felületképződés), és a tudatos továbbalakításokon (a színharmóniák és kompozíciós arányok megválasztása), az elforgatásokon és illesztéseken (szimmetriák és aszimmetriák megkomponálása) van a hangsúly.
     A végsővé dermedő műtárgyfelszín alatt tehát, hámrétegről hámrétegre születik meg a TITOK, mint egy megfejthetetlen, "elkendőzött" fogalom. Így ez a FOGALOM olyan, mintha a nem vizualizálható, a képileg nem megjeleníthető tartalom kigőzölgése lenne, melynek lecsapódó párája, inkább csak SEJTELEM. Az elrejtett TARTALOM szín- és jelsejtelme, azaz: MOLATRAT, mert elméletileg a megtett út visszafelé is járható ÜZENET. Melyben a LÉLEK azt üzeni, szőj a felszínre mélyből jövő álmokat! Mert az ÁLMOK eggyé teszik a nappalokat és az éjszakákat.
     Ismerek két kitűnő művészt az ausztriai Berndorfban, Kurt Welthert és Varga Júliát, akik eredendően eredeti, mégis hasonló képépítkezési technikát alakítottak ki maguknak, mint az őket utánozhatatlan forrásként tisztelő Győrffy a Xántus János Múzeumban és a Komáromi Kisgalériában kiállított munkáiban. Az említett művészházaspár képei azonban, a végeredményt tekintve, mindig figurális természetűek, yffrőyG alkotásai viszont, a dekoratív-absztrakt szemléletű művek mellett -, ha néha ábrázoló jellegű kiindulási pontot választ is magának -, mindig az elvonatkoztató eltűntetés irányába haladnak. ("K" [G. Klimt] és "M" [C. Monet] sorozat I-IV., 1999; Kép-Betű-Híd I-II., 2002; Apám arca I-III., 2003.) A kép-tárgyak azonban - mint az elleplezett, felfejthetetlen emlékezés rekvizitumai - maradnak.
     Győrffy Sándor kis módosításokkal két helyszínen is kiállított és kitűnően, izgalmasan rendezett, az utóbbi hat évben keletkezett (szemléleti) monotípiái, egyedi szitanyomatai, szöveg- és képátfestései, számítógépes nyomatai, és kézi geometrikus-absztrakt krétavonalrajzai olyan elegáns, tiszta, világos és eszközeiben, nyelvében következetesen egységes arcát mutatták egy, az ötvenes évei elején járó, már sok mindent kipróbált művész szubjektív elgondolásainak és esztétikai ízlés- és érzésvilágának, hogy az még a legszigorúbb kritikával élők táborától is "említésre érdemes" osztályzatot kaphatott volna. Ez azonban sajnos nem történt meg. Ennek okát most nem firtatom, inkább megadom a tárgyilagos értékelést: "a teljesítmény kifejezetten említésre érdemes"!
 
 

* Xántus János Múzeum, 2004. május 6 - június 6.; Komáromi Kisgaléria, szeptember 10 - október 10.