visszavonulásom végleges
 

                                         pastiche L. Simon Lászlónak
 

visszavonulásom végleges talán

*

a tél során összeszedtem
legfontosabb személyes tárgyaimat
az alant működő fodrászat következtében
állandóan dauer-szagú albérletből
és ázsiában telepedtem le

csillagászati munkásságomat
ideiglenes ugyan de lezártnak tekintettem
egyetlen optikai műszert
még csak monokuláromat sem vittem magammal
észleléseimet öreg kvadránsommal
kizárólag a magam kedvére folytattam

a kozmikus teremtések visszavonásáról
szóló szent szövegeket tanulmányoztam
és cirógató boldogságban éltem egy fekete nővel
akiről igaz semmit nem tudtam
mégis néhány órás ismeretségünk után
a helyi nász-rítusok közepette feleségül vettem

a következő év tavaszán
mikoris egy fiatal puma szegődött mellénk
ki éjjelenként kalyibánk ajtaja előtt aludt
teljesen meggyógyultam
szépséges fiatal asszonyom ugyanis
apró kövekkel és meleg imákkal
újra fölépítette pániktól és alkoholtól
megbomlott elmémet
a nap legjavában lakunk előtt üldögéltem
kukoricasört ittam
és néha elrágtam egy-egy bogyócskát
mire a helyiek hívták föl a figyelmem

fülbevalóimat képtelen voltam tovább viselni
ám a hátamra varratott új tetoválásomat
büszkén és szívesen mutogattam az arra járóknak

a gyermekkoromra akkortól nem gondoltam
csakúgy mint az évekkel korábban folyt kezelésekre
a kényszer-altatásra az elektrosokkra sem

esténként miután szeretkeztünk a kedvessel
észlelni indultam de gurum tanácsára
kivel ott ismerkedtem meg
följegyzéseket soha többé nem készítettem

ő a legfölsőbb úr egyik inkarnációja volt
és órákat töltöttünk naponta együtt

iránta érzett imádatom
feleségem és az itteni égbolt
a megérkezés állítmánya volt
amit azelőtt nem éreztem még

*

ez a bolygó az úr különleges védelmét élvezi
tanította ma lelki vezetőm
ezért mentes az elme és a test
szenvedéseitől a fáradtságtól
a szédüléstől a vereségtől
és minden más rendellenességtől
és én azt hiszem
nem mozdulok innen soha többé